Névnap: Erika, Bella. Egyéb névnapok: Aida, Albertina, Aldán, Arisztid, Hanga, Izabella, Paulina, Rajmund, Rajmunda, Ramóna.

A szép Bella név jelentése is szép, olasz- spanyol eredetû. Emellett több nôi utónév önállósult becézôje is, mint például Arabella, Izabella, Szibilla, Erzsébet. Az Erika a germán Erich, Erik férfinév nôiesített párja, jelentése: nagyrabecsült. Téves az az elképzelés, mely a görög eredetû erika (csarab) növényfaj nevével azonosítja, bár ez az alacsony, lila virágú félcserje tagadhatatlanul hatott a név népszerûségére.

Katolikus naptár: Arisztid tudós, Bella, Erika napja.
Református naptár: Erika napja.
Evangélikus naptár: Erika napja.
Görög katolikus naptár: Az Istenszülô övének elhelyezése.
Zsidó naptár: Elul hónap 19.

Nem hagyhatjuk szó nélkül

Hanyattesett a bukaresti sajtó annak a közvéleménykutatásnak az eredményei láttán, melyet a Metro Media Transilvania végzett el Erdélyben, a Bánságban és a Partiumban. A Cotidianul például így kiált fel: Az erdélyi románok 55 százaléka autonómiát akar! S ha címben nem is, de cikkében a jelenségre majd minden lap részletesen kitér, egyik-másik azzal az igénnyel is, hogy a rendelkezésére bocsátott adatok segítségével kiderítse annak okait is.

Hogy ki és milyen autonómiát szeretne elérni Erdélynek, arra is választ kapunk. A megkérdezettek 55 százaléka (35-tel szemben) adminisztratív, 50 (38) oktatási, 57 (32) gazdasági, 48 (38) vallási, 55 (34) kulturális, és ami talán a legmeglepôbb, 40 százaléka - 46 ellenében - politikai autonómiát. És mindezt olyan körülmények között, hogy a megkérdezettek 42 százaléka még csak nem is hallott Sabin Gherman Pro-Transilvania Alapítványáról, nem ismeri tehát annak autonomista elképzeléseit. Amibôl arra merünk következtetni, hogy többrôl van szó, mint valamiféle politikai "ráhatásról", egy propaganda hadjárat eredményeirôl. Talán inkább arról, hogy Sabin Gherman és hívei ráéreztek az erdélyi valóságra, s abból merítettek ötletet, gondolva talán arra, hogy az általuk elhintett mag eleve termékeny talajra talál. Nem így a választási megfontolásokból idônek elôtt hadba indult politikai pártok, amelyek fût-fát ígérnek az erdélyieknek, csak azt nem, amit azok elvárnának, azaz azt, hogy a magyar veszéllyel, az ország feldarabolódásával való folyamatos és hatástalan ijesztgetés, riogatás helyett az övezet reális problémáinak megoldásával foglalkozzanak. S ha ezt nem teszik, semmi esélyük az "Erdély ostromának" elkeresztelt hadjáratukban.

Vajon miért akarják saját kezükbe venni sorsuk irányítását az erdélyiek, hiszen lényegében errôl van szó. Ha egy szóval kellene megadni a választ, akkor azt mondanánk, frusztráltságuk miatt. Úgy érzik, vélik ugyanis, hogy jobb (a megkérdezettek 76 százaléka), szorgalmasabb ( 83 százalék) gazdák, mint a Kárpáton túliak, éppen ezért némileg jobban is élnek, mint azok, de távolról sem munkájuk arányában. Több mint felét állítják elô ugyanis a belsô nemzeti terméknek, de annak ellenértéke nem térül vissza, jó része eltûnik ama feneketlen zsákban, amely a központi és lényegében senki által nem ellenôrizhetô költségvetés. Amihez hozzájárul az is, hogy az erdélyiek 64 százalékának szemében Bukarestben rájuk nézve hátrányos intézkedések születnek, ugyanakkor ott, a kormány, az országos intézmények szintjén a legnagyobb a korrupció is (71 százalék). Talán ezért is költöztetné el az erdélyi románság jelentôs hányada Bukarestbôl valahova Erdélybe a fôvárost...

Az erdélyi ember szeretné látni munkájának eredményét, tudni akarja, hová megy pénze, mire költik azt. S erre csakis akkor kerülhet sor, ha a vidék hangsúlyosabb autonómiát kap, ha a fôváros kevésbé szól bele mindenbe, fôleg a megtermelt javak (szerintük jelenlegi igazságtalan) elosztásába. Ebben pedig nincs semmi abszurdum, nem irányul lényegében senki ellen, az óhajban nincs semmiféle szecessziós törekvés, de megfelel ama általános tendenciának, amely világszerte észlelhetô: a helyi közösségek maguknak revindikálják a jogot, hogy környezetüket saját akaratuk szerint és reális gazdasági potenciáljuk szintjén rendezzék be. Erdély, s vele együtt a Bánság és a Partium eddig már kétszer is hátat fordított az etatista szellemnek, bizalmat adott 1992-ben és 1996-ban is a reformokat, helyi autonómiát ígérô erôknek. Ám csalódnia kellett. És e csalódottság máris szembefordította a központi, a továbbra is erôteljesen központosított hatalommal. Aki ezt nem veszi észre, rajtaveszthet. A demagógia, a populizmus ideje, legalábbis a Kárpátok koszorúin belül, lejárt. Még akkor is, ha sokan, a kevésbé tájékozottak egyelôre még hitelt adnak az üres, a netán mérgezett szónak. Számuk azonban fogyóban van. A pártoknak épp ezért igen gyorsan át kell értékelniök Erdély-politikájukat, s vele az autonómia szerepét is.

GYARMATH JÁNOS

Markó Béla a magyar kormány egyetemtámogató összegérôl

Tegnap a marosvásárhelyi szövetségi elnöki irodában megkérdeztük: mi lesz a sorsa annak a két milliárd forintnyi magyar állami támogatásnak, melyet a magyar kormány az erdélyi fôiskolai oktatás megsegítésére szánt. A szövetségi elnök elmondta: „Ezt a támogatást a magyar országgyûlésnek kell jóváhagynia, sorsáról késôbb születik majd döntés."

A Markó Bélával készült interjút honapi lapszámunkban olvashatják.

Kiszivárgott a titkos lista tartalma?

A volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bûnök kivizsgálására felállított hágai Nemzetközi Törvényszék titkos listáján szereplô nevek kiszivároghattak a boszniai szerb államalakulatban - közölte hétfôn a Volkskrant címû baloldali holland napilap. Szerinte Momir Talicnak, a boszniai szerb hadsereg vezérkari fônökének is tudomása volt arról, hogy szerepel a törvényszék titkos listáján. Ôt a múlt hét szerdán tartóztatták le Bécsben. A holland napilap úgy tudja, hogy egy olyan boszniai szerb tisztviselônek köszönhetô a lista kiszivárogtatása, aki gyakran tett látogatást a Nemzetközi Törvényszéknél.

Megkezdôdött a burgonya betakarítása

(E-mailen) – Az elmúlt húsz év óta az idén a leggyengébb a burgonya hozama Hargita megyében - tájékoztatott Török Jenô, a csíkszeredai Burgonya Kísérleti Állomás fômérnöke. A Kísérleti Állomás augusztus 23-án kezdte meg az általa felhasznált 210 hektáron a burgonya betakarítását. A Romániai Magyar Szónak a fômérnök elmondotta: míg az ország más részeiben az idei év gazdag volt csapadékban, addig a csíki körzetben a nyári csapadékhiány most nagymértékben megérzôdik a hozam mennyiségén. Az eddig betakarított mintegy 70 hektáron olyan terület is van, ahol a kitermelt mennyiség nem haladja meg a 14 ezer kilogrammot hektáronként. Az eddig betakarított területen az átlagtermés hektáronként 17 500-18 000 kiló. * Ebben az évben több burgonyavésszel is szembe kellett nézzenek a szakemberek, de vegyszerezéssel sikerült a betegségek útját állni, így a mostani kisebb hozam csak a csapadékhiánnyal függ össze. Azokon a területeken, ahol április 6-a elôtt sikerült elültetni a vetômagot, nagyobb a hozam, mivel az ültetést követôen csapadékban nem volt hiány egészen májusig. Ám a bô csapadék akadályozta a még üresen maradt területek beültetését, így ott, ahol májusban került a burgonya a földbe, most kevesebbet lehetett betakarítani, mivel a nyári hónapokban nem volt elegendô a csapadék.

Újdonságnak számít, hogy a Kísérleti Állomásnál ettôl az évtôl

bevezették a gépesített betakarítást. Az új gépezettel naponta 3 hektárt már nyolc ember is be tud takarítani, a német GRIMME burgonya-kombájn segítségével. Ami a fogyasztókat, termelôket is érinti: a burgonya ára. Jelenleg a Kísérleti Állomásnál a fogyasztásra kínált burgonya 2700 lej ÁFÁ-val, a nemesített ültetnivaló ára viszont 3600 lejbe kerül - most. Amint Török Jenô lapunknak elmondta, az ár tekintetében az idei év hasonlít az 1994-es helyzethez, így most még alacsony az árszint, de remélik, hogy a télen, tavasszal a fogyasztásra kínált burgonya és az ültetnivaló ára is emelkedni fog. (Daczó Dénes)

Magyarózd ünnepelt

(E-mailen) – „Tedd a kezed szívedre - ha van, / Lázas korunk ma csodákat fogan, / S szörnyû bûnöket. Nem elég az agy. / Szíved kell legyen, hogy ember maradj." - olvasom Horváth István 1965-ben megjelent Tanúként címû verseskötetében a költô ma is igen aktuális intését. És még egy versnél szinte magától nyílik ki a kötet, mert igen kedveltem annakidején e két verssort: „Ketten mentünk a porzó, szûz havon, / Én és a Nyugalom." Szinte láttam a végtelen, havas tájat, melyben szellô sem rebben, csak egy Ember poroszkál a hótengerben... Habár csak októberben lesz kilencven éve, hogy Horváth István Magyarózdon meglátta a napvilágot, szerettei úgy döntöttek, hogy már most, az egyre bágyadtabb augusztusban megemlékeznek róla, kirôl Nagy Pál irodalomtörténész az ózdi ünnepségen azt mondotta: a sors kegyébôl még ma is köztünk lehetne, ha nem gázolja el Kolozsváron egy milicista... Tamási Áronnal, Benedek Elekkel, Veres Péterrel, Sinka Istvánnal rokonította a jeles költôt. Sokan összesereglettek emlékét idézni Magyarózdon a múlt szombaton. Koszorúzott is az RMDSZ, az EMKE és a Horváth István Alapítvány nevében Horváth Arany újságíró, a költô leánya. Jelen voltak többen Magyarországról is, többek között Pálfy G. István publicista, a Duna Televízió kurátora. Mások csak üzenetet küldtek, mint Németh Zsolt államtitkár. A hozzászólók közül hadd idézzük Sütô Andrást a marosvásárhelyi Népújságból: "Látszólagosan az elmúlt esztendôkben a magyar irodalomnak egy egész hatalmas, nagy szellemi vonulata hallgatott el, hallgattatták el, vagy hallgatnak róla, mintha nem lett volna. Ezek közé tartozik többek között Illyés Gyula, ide tartoznak mindazok, beleértve Veres Pétert, Sinka Istvánt, akik Horváth István szellemi családját, szellemi fénykörét alkották. Ez viszont csak átmeneti csöndesség és érdeklôdés annak a világnak a részérôl, amely fázik, hogyha népiséget hall, amely fél, hogyha nemzetrôl beszélnek, amely retteg, hogyha az kerül szóba, hogy a költônek nem mindenekelôtt való feladata a lepkefogás virágos mezôkön, hanem az, hogy a nemzete lelkébôl szakadt gondolatokat, vágyakat öntsön örök formába. (...) Úgy halt meg Horváth István, valójában meggyilkoltan, mint nem egy magyar költô, gondoljunk Szabédi Lászlóra, a költô barátjára, aki ugyanolyan csalódottan halt meg, vonatkerekek alatt, viszont a kéz, mely ôt oda taszította, a parancs, amely belôle a lelket kikergette, az éppen ugyanannak a diktatúrának volt az ereje, amely Horváth Istvánt is üldözöttként találta élete utolsó esztendeiben." Az ünnepségen igét hirdetett Bustya Dezsô, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese, és nemes gesztusként a magyarózdi kis református templomban Czirják Árpád kolozsvári római katolikus kanonok is szólt a gyülekezethez. (Máthé Éva)

A madarászi szabadegyetem szlovákiai visszhangja

(Mûholdon) – A pozsonyi Pravda fôszerkesztôje hétfôi kommentárjában élesen bírálja Bugár Bélát, amiért a madarászi szabadegyetem egyik elôadójaként Orbán Viktor és Mikulás Dzurinda jelenlétében csak magyarul beszélt. „Bugár Béla, ez a politikusként is egészen rokonszenves, kedves és kulturált ember pénteken délután teljesen elveszítette az eszét" - írja Pavol Minárik. Azt kifogásolja, hogy a magyar és a szlovák miniszterelnökkel egyazon fórumon elôadó Bugár, a kormányhoz tartozó Magyar Koalíció Pártjának elnöke, a szlovák parlament alelnöke annak ellenére is csak az anyanyelvén beszélt, hogy az ott jelen levô - magyarul nem tudó - szlovákok egy részének még csak sejtelme sem volt arról, hogy mit mond. Persze a magyar nemzetiségû Bugárnak szíve joga az anyanyelvén beszélni, ami épeszû embert aligha zavarhat, ha ezt magyarok között, pártja ülésén vagy otthon, a családjában teszi. Ellenben ha szlovák és magyar hallgatóság elôtt lép fel, s ott nincs szimultán tolmácsolás, akkor semmiképpen sem helyénvaló, hogy hallgatósága egyik felét, ez esetben a magyart hozza elônyösebb helyzetbe - írja a Pravda fôszerkesztôje. - Ha már a madrászi rendezvényen nem volt elegendô fülhallgató, akkor Bugár megtehette volna azt, amit máskor már megtett - a magyarral párhuzamosan szlovákul is elôadhatta volna a mondandóját, elvégre Bugár „nem csak egy 'somorjai mitugrász', hanem a szlovák parlament alelnöke is" - fogalmaz Minárik, aki kommentárja végén példaként említi a lengyel államfôt. Rudolf Shuster varsói látogatásakor Kwasniewski beszédének egy részét szlovákul mondta el, hogy ezzel is örömet okozzon vendégeinek, egyszermind nagyvonalúságát bizonyítsa. „Pénteken Bugárnak pont az ellenkezôje sikerült" - véli a fôszerkesztô. * Egy másik hétfôi komentárjában a pozsonyi Pravda a madarászi szabadegyetem szervezôit bírálja, akik tolmácsokat igen, de a tolmácskészülékhez elegendô fülhallgatót már nem biztosítottak. A szerzô aláhúzza, hogy a Dzurinda-kabinet minden elôdjénél többet tudott tenni az elevenebb jószomszédi kapcsolatok kiépítéséért, és jelentôs bizalomerôsítô lépéseket tett a magyar- szlovák kapcsolatok elmélyítése érdekében. Akik az elôzô kormányok alatt tanúi lehettek az akkori kormányfôk, Horn Gyula és Vladimír Meciar sokszor nyomasztó légkörû kétoldalú tárgyalásainak, azok a jelenlegi kormányfôk, Orbán Viktor és Mikulás Dzurinda baráti légkörû találkozóit egyenesen eszményinek találják. Orbán és Dzurinda arra a felismerésre építik közös törekvéseiket, hogy az évek során felgyülemlett problémák haszontalan indulatokkal nem kezelhetôk, s hogy a viszálykodó szomszédok aligha léphetik át az Európai Unió küszöbét - így a pozsonyi Pravda. (Keszeli Ferenc, Pozsony / MTI)

Fafaragók Szovátán

(E-mailen) – Szeptember 5-én Szovátán a Teleki Oktatási Központban kiállítással és a központ tragikus hirtelenséggel elhunyt néhai igazgatója, Bíró István emlékére felállítandó kopjafa leleplezésével zárul az a fafaragó tábor, melyen 15 Maros megyei fiatal fafaragó vesz részt. A népi kultúra jegyében zajló tehetséggondozó tábor résztvevôi Bandi Dezsô irányításával ismerkedtek meg a népi kultúra sajátos motívumvilágával és fejleszthették képességeiket. A kiállítás megnyitójára 16 órai kezdettel kerül sor a TOK-ban. (Bögözi Attila)

Zenét jöttek hallgatni a „fiúk"

(Telefaxon) – Lapunk is átvette a SZFÚ hírét, miszerint a neves magyarországi együttes, az EDDA tagjai furcsállották a koncert színhelyén a stadionban felvonultatott nem kis létszámú karhatalmi erô jelenlétét. Tapasztalatom szerint az egyenruhásokra azért mégis szükség volt, hiszen kordonjaik nélkül az együttes tagjai nemigen tudtak volna behajtani lelassított kocsijaikkal oly könnyen a stadion mögötti füves részre, hiszen rengeteg fiatal akarta Pataky Attilát látni, vele testközelbe kerülni, azon melegében autogrammot kérni. Csak a rendôrlánc tarthatta vissza a tömeget attól, hogy oda ne rohanjanak, a nyakába ne ugorjanak, kezeit meg ne szorongassák. Itt, a határszélen még 1989 elôttrôl is jól ismerték az együttest a tévébôl. Kezet fogni velük jobban örültek volna, mintha a lottón fônyereményt ütnek meg. A katonák útját állták e lelkesedésnek, csak a lelkesedett hangokat nem lehetett farkaskutyákkal visszazavarni a torkokba. Amikor megpillantották Pataky kocsiját, egyetlen óriási torokká vált a tömeg: „EDDA-mûvek!!! EDDA- mûvek!!! Te vagy a sztár! Te vagy a sztár!" A lelkesedés, az emelkedett hangulat teszett is Patakynak, visszaintett a kezével, ragyogott a szeme, örvendett, hogy szeretik, de a lerohanásnak talán mégsem örvendett volna. * Elôadás elôtt megkérdeztem Demian Ioant, a nagykárolyi rendôrparancsnokot, hány rendôre van itt szám szerint, mert megszámolni kicsit körülményes lett volna. „A fiúk zenét hallgatni jöttek, nem azért, hogy valakit is megvédjenek - mondta. Ôk most nem szolgálatot teljesítenek itt, hanem szeretik a muzsikát." Bevallotta: ô is, akár a „csóró" katonák, az EDDA-t jöttek hallani. A baj csak ott van, hogy ha már kikapcsolódni jöttek, mint a többi polgár, akkor miért nem váltottak jegyet. De mert a gumibotok s a farkaskutyák mégis csak a kötelességteljesítésre utaltak, hát azt lehet mondani, hogy ezek a rendôrök összekötötték ám a kellemest a hasznossal, amikor is egy jegy 50 ezerbe került. * A koncertet, a sötétben hullámzó, felemelt gyertyákra felidézve, amelyek ritmusra lengtek a lassúbb zeneszámoknál, vagy Pataky Attila dinamikus, „égôtûz" egyéniségére, az egész produkcióra gondolva remélem, volt mit látniuk a „fiúknak" és velünk együtt jól szórakoztak. (Nagy Ágnes)

Riadalom oka: egy pecsét

(E-mailen) – Kisebb pánikot és minden bizonnyal sok-sok bosszúságot okozott az idén Segesváron a Joseph Haltrich líceumban érettségizetteknek a maturandus diploma. A gubanc oka, hogy az érettségi diplomákra tévedésbôl az intézmény hivatalos pecsétje helyett egy másik pecsét került „Bacalaureat 99" felirattal, mely speciálisan a vizsgákra készült. A tévedést akkor vették észre, mikor több fiatalnak az iratcsomóját egyetemi felvételire való beiratkozáskor visszaadták mondván, hogy az érettségi diploma a fent nevezett okból nem érvényes. Törvény szerint valóban így van, s mint kiderült, mindezért az oktatási intézmény titkárnôje a hibás, aki gondatlanságból rossz pecsétet ütött a diplomákra. A kényes ügyet a megyei tanfelügyelôség vizsgálja, de egyelôre még nem született végsô döntés afelôl, hogy megsemmisítik az összes rosszul lepecsételt okmányt és helyettük mindenkinek új diplomát adnak ki, vagy a már meglévôre ráütik a líceum pecsétjét is. (Bögözi Attila)

A gárdatiszt cáfol

(Mûholdon) – James Hewitt, Diana hercegnô volt barátja nem hozza nyilvánosságra a walesi hercegnô hozzá írt leveleit szeptemberben megjelenô könyvében - nyilatkozta a volt királyi gárdatiszt ügyvédje a Sky hírtelevíziónak. (Hírünk a 2. oldalon még hétfô reggel került a lapba, amelyet délig lezártunk, ezért a cáfolatot itt közöljük). Michael Colman Hewitt nevében megerôsítette, hogy kliense újabb életrajzi regény kiadására készül, de a februárban hozzá visszakerült leveleket nem dolgozta bele mûvébe. „A levelek nem fognak megjelenni a könyvben. James mindig is úgy gondolta, hogy levelezése a hercegnôvel magánügy, nem tartozik senkire. Nem fogja felfedni tartalmukat és egyetlen egyet sem fog eladni belôlük" - mondta a londoni ügyvéd, aki kitalálásnak minôsítette a vasárnapi bulvárlapok tudósításait a levelek közzétételérôl. A szeptemberben megjelenô Hewitt-könyv már a második életrajzi regénye lesz a szerzônek, amely Diana hercegnôvel való kapcsolatát a világ elé tárja. (Újvári Margit, London / MTI)

Graf a wimbledoni veresége miatt vonult vissza

(Mûholdon) – Steffi Graf, a német ex- világranglista-vezetô teniszezônô beismerte: elsôsorban azért vonult vissza, mert kikapott az idei wimbledoni döntôben az amerikai Lindsay Davenporttól - jelentette hétfôn az EFE spanyol hírügynökség. „ Nagyon sok oka volt annak, hogy abbahagytam, de fôleg a wimbledoni vereségem befolyásolt abban, hogy ne folytassam a pályafutásomat - nyilatkozta a világranglistán rekordideig uralkodó teniszfenomén. Graf azt is elmondta: kétszer volt ütô a kezében ,amióta bejelentette karrierjének végét, de csak az édesanyjával játszott pár percet. Most azért van New Yorkban, hogy megnézze hajdani riválisait az US Openen. Graf összesen 22- szer (egyszer párosban) diadalmaskodott a négy Grand Slam- tornán és megszámlálhatatlanul sok egyéb viadalon gyôzött. A közelmúltban bejelentett visszavonulásával egy korszak zárult le a nôi teniszben. (MTI)

Miss Európára szavaznak az Internettónál

(Inrterneten) – Az Internettó c. netlap a Miss Europa Hungary versenyre kiválasztott 24 szebbnél szebb lányt mutatja be honlapján. A döntôt pedig 1999. szeptember 5-ére ígéri. Egyben felkéri olvasóit, szavazzanak ôk is a nekik tetszô lányokra. A következô napokban Záróra oldalunkon - kellemes illusztráció gyanánt - mi is felsorakoztatjuk a teljes mezônyt. (Az Internetto nyomán)

* Augusztus 28-30 * Fôvárosi lapok, hírügynökségek nyomán: AZ SZDRP képviselôi nem ismernek csak egyetlen egy tulajdonformát. Azt, amit 1989 után ôk és cinkosaik szereztek (Romania libera). * Petre Roman „vejei" Esca születésnapi ünnepségén, a Steaua Deltei vendéglô- hajón vadnyugati verekedést provokáltak ki egy amerikaival, aki nem engedte át a szépfiúknak a vele tartó nôt (Adevarul). * Miron Cozma eltûntével a Petrozsényi Jiul labdarúgó csapata templom egere lett. Arra sem volt pénze, hogy soron levô mérkôzésére elutazzon (Adevarul). * A dévai polgármesteri hivatal elôtti téren Groza Péter szobrának talapzatára egy négy méter magas Traianus császár kerül (Adevarul). * Az Atac la persoana fôszerkesztô helyettese, akit antiszemtizmussal vádol az ügyészség, azt állítja, hogy a „zsidók listájának" összeállításában Dumitru Dragomir laptulajdonos is részt vett (Ziua). * Madalin Voicu, a romák parlamenti képviselôje úgy véli, hogy 15 év mulva Romániát cigány kormány fogja vezetni (Ziua). * Bogdan Balthazar, a Román Fejlesztési Bank igazgatója biztos abban, hogy Romániában jövôre a javulás jelei lesznek tapasztalhatók. de csak akkor, ha elmarad a választási cirkusz (Transilvania jurnal). * Azzal vádolják Ion Caramitru mûvelôdésügyi minisztert, hogy közpénzekbôl egymilliárdot akar költeni azért, hogy az UNESCO igazgatójává válasszák ( Jurnalul national). * Marian Munteanu a Nemzeti Liberális Párt tagjává szeretne válni (Jurnalul national). * A Modern Talking szeptember 18-i bukaresti koncertjére a beugró ára egymillió lej lesz (Cronica Romana). * 89 vagon cukor, amit egy éve a mellékvágányon felejtettek, „édesíti" Voluntari község tolvajainak életét (Ev. zilei). * Adrian Nastase elárulta, hogy belügyminiszter szeretne lenni (Ev. zilei). * Sabin Gherman az RDK újabb kortesügynöke Erdélyben (Dimineata). * Radu Vasile ifjú parasztpártijai titokban találkoztak Emil Constantinescuval (National). * Emil Constantinescut ki lehet ütni a nyeregbôl azokkal a fegyverekkel, amelyeket 1996-ban bevetett - véli Adrian Nastase (National). * Az esztendô elsô felében a kereskedelmi mérleghiány közel egymilliárd dollárt tesz ki (Curentul). *

A Magyar Nemzeti Bank patinás épülete, amelyben az emissziós fôosztály székel, Budapesten a Hold utca 4 szám alatt található. Az osztrák–magyar korban épült impozáns épületet renoválják. Míg az árkádok alatt közeledek a bejárathoz, átvillan rajtam, hogy vajon mennyire kellene felújítani magát az intézményt is?

Az elôre megbeszélt napon, 1999. augusztus 9-én két óra elôtt 5 perccel lépek be az épületbe. Igazoltatás, telefon, majd a lift felvisz a második emeletre, ahol a titkárnô – mikor mondom a nevem – felnéz az órára, amely pont 14 órát mutat. A fôosztályvezetô szobájának ajtaja nyitva. Az asztal mellôl rendkívül szimpatikus, mosolygós úriember emelkedik fel, dr. Radó Ákos, az emissziós fôosztály fôosztályvezetôje. Szobája teli festményekkel, grafikákkal és dombormûvekkel. Az emissziós fôosztály felelôs a Magyar Nemzeti Bank pénzkibocsátásáért, azért, hogy a forgalomban mindig megfelelô mennyiségû, címletû és minôségû bankjegy és érme legyen.

• Székelyföld szívébôl indult az a busz, amely a Romániai Magyar Szó díjazottjait hozta Budapestre a Jákó Vera Alapítvány rendezvényére. Számomra furcsa volt, hogy a határon átjôve az emberek igyekeztek megszabadulni forintjaiktól, nevezetesen az 5000-ektôl. Amit most elmondok, nem gazdag emberek baja, nincs is szó egyénenként jelentôs pénzösszegekrôl. A határon kívül élô kisemberek filléres gondjairól van szó. A legtöbben öregek vagy olyanok, akik ritkán járnak Magyarországra. A pénzbevonások alkalmával a Magyar Nemzeti Bank hogyan próbálta kezelni ezt a jelenséget?

– Igen. A rendkívüli helyzetek rendkívüli intézkedéseket követelnek. Ez volt a régi 5000 forintos bankjegyekkel kapcsolatban is a helyzet. Elôször kibocsátottuk az új bankjegysorozat azon címleteit, amelyek nem voltak régebben forgalomban: a 10 000, a 2000 és a 200 forintost. Ezután jött a forgalomból való kivonása az 1000-esnek, az 500-asnak és az 5000-esnek. Mikor kibocsátottuk az új bankjegyeket, akkor megjelöltük, hogy mennyi idô alatt fogjuk bevonni a régieket. Ezt követôen mennyi ideig váltja még be a régi bankjegyeket a Magyar Nemzeti Bank. Ez a bevonási idôszak és az elévülési idôszak. Úgy határoztuk meg, hogy egy év a bevonás és kettô az elévülés. Ez év nyarán tapasztaltuk, hogy a régi bankjegyek sokkal gyorsabban jönnek vissza, mint arra számítottunk: a forgalomban lévô bankjegyek darabszámának már csak 10–12 %-a volt a régi. Akkor döntöttünk úgy, hogy lerövidítjük azt az idôt, ami alatt a régi bankjegyek a forgalomban lesznek.

• Ez mit jelent?

– Július közepén augusztus 31-ét jelöltük meg a három régi bankjegy, az 500-as, 1000-es, 5000-es kivonására azzal, hogy ezeket továbbra is az eredeti elévülési idôig lehet visszaváltani: 2002 végéig. Ezt követôen drámai módon megszaporodott a forgalomban a hamis 5000-esek száma. Mikor már nemzetközi tapasztalat, hogy a hamisítók egy kapuzárási pánikként megpróbálnak megszabadulni a hamisítványaiktól, illetve arra az idôpontra idôzítik a hamisítványoknak a piacra dobását, mert a bevonási idôben az emberek már nem törôdnek annyit a régi pénzzel; mikor napi ezer darabra szökött föl a beérkezô hamisítványok száma, akkor döntöttünk úgy – természetesen más információk birtokában is –, hogy radikálisan lerövidítjük a bevonási és elévülési idôt. Tehát július 23-án döntöttünk úgy, hogy következô hétfôn bevonjuk a régi 5000-est, és november 30- ára elôrehozzuk az elévülési idôpontot is. Ha ezt nem tettük volna meg, akkor a hamisítók mind több és több hamis 5000 forintost hoztak volna forgalomba, és a végén emberek ezrei vagy tízezrei váltak volna ártatlan áldozatokká, hiszen a hamis bankjegyekért ellenértéket a Magyar Nemzeti Bank nem ad, azokat nem ô bocsátotta ki. A forgalomban ez semmilyen fennakadást nem okozott, hiszen elegendô új 5000-es volt és más címletek is, hogy erre beválthassák az emberek a régi 5000-eseket. Kétségtelen, hogy ez drasztikus, ahogy a beszélgetés elején említettem, rendkívüli lépés volt, de meg kellett tennünk. Ez volt az a pont, amikor azt is mérlegelni kellett, hogy Magyarországon kívül is, fôleg a környezô országokban a magyar bankjegyekbôl bizonyára van egy mennyiség, hogy mennyi, azt nem lehet tudni. Mi csak azt tudjuk, hogy mennyit bocsátottunk ki. Tízmillió darab régi 5000 forintos bankjegy van még a forgalomban, hogy ebbôl mennyi került Új–Zélandra és mennyi Kolozsvárra, errôl sajnos, nincsenek tapasztalataink. A jegybanknak ebben az esetben az volt az egyetlen lehetôsége, hogy a sajtón keresztül megpróbálta a nagyközönséggel tudatni, hogy mi történt, mit tettünk. Ezenkívül mindazon szokásos csatornákat igénybe vettük, amelyeket ilyenkor a jegybank igénybe vehet. Tehát a külügyminisztérium hálózatát. A külügyminisztérium konzuli hálózatán, illetve az ide akkreditált külföldi diplomáciai képviseleteken keresztül megpróbálja az információt teríteni. Ennél többet mi, sajnos, nem tehetünk. Elôfordulhat, hogy a ládafiában, a párnában, a sufniban még ott van a forint, és tartalékolni szeretnék a környezô országokban a pénzt. Mi semmi mást nem tehetünk, ezt meghirdettük és várjuk, hogy mindazok, akiknek a birtokában van, valahogy eljuttatják Magyarországra, és itt bármelyik postahivatalban, bankban becserélik azt. Hangsúlyozom: csak és kizárólag a régi 5000 forintos esetében az elévülési határidô 1999. november 30.! Aki ez után szeretné becserélni, annak sajnos, semmilyen biztatót nem tudok mondani. Mert utána nem cserélhetjük be!

• Azon a lehetôségen nem gondolkodott-e az illetékes hivatal, hogy a határon túl levôk érdekében a létezô diplomáciai hálózatot, követségeket, konzulátusokat megfelelô mennyiségû új pénznemmel lássák el, hogy a szomszédos országokban élôk, akik rendelkeznek magyar forinttal, azt ott bármikor becserélhessék?

– Ez a lehetôség nem vetôdött fel, és a konzulátusoknak nem is ilyen jellegû mûködési körük van. Ez a nemzetközi gyakorlatban sem szokásos. Nem mintha mi örülnénk annak, hogy egyesek nem váltják vissza forintjaikat. Amit nem váltanak vissza, az itt nyereség. Mint bevonási nyereséget az államadósság csökkentésére kötelezô fordítani. Ebbôl nem lehet semmi mást csinálni. De nem ez a cél. Valószínû, többen nem fogják beváltani Magyarországon kívülrôl, mint Magyarországról. Biztos vagyok benne, hogy a határidô után is jönnek, mint az ezüst tartalmú kettôszáz forintos érme esetében történt. Ez esetben az a könnyebbség, hogy az ezüstöt esetleg el lehet adni, ha nem is sokért. Egy papírdarab, sajnos, nem ér semmit utána.

• Mennyit ér a magyar forint?

– A magyar forint Magyarországon annyit ér, amennyi rá van írva, és annyi árut lehet venni érte, amennyit adnak.

• Mint pénznem mennyire erôs?

– Hogy mi most rendkívüli gyorsasággal bevontuk pl. az 5000-est, ezzel nem gyengítettük, hanem erôsítettük a forintot. Hiszen a forintba vetett bizalom, többek között azon is látszik, hogy mennyire tudják vagy nem hamisítani. Az új sorozat címleteiben a védelmi biztonsági elemek sokkal jobbak, mint a régi sorozatban. A régi sorozat még 46-ban kezdôdött a 100 forintossal. Annak a biztonsági elemei bizony kevéskék voltak, és többek közt ezért is tudták megközelítôleg jól hamisítani. Azért mondom: megközelítôleg, mert egyetlenegy dolgot biztos, nem tudtak a régi sorozatban sem, nevezetesen a metszettmélynyomtatást. Több milliárdos befektetés szükségeltetik hozzá. A festékrétegen kitapintható kiemelkedések vannak a bankjegyen. Az embereknek ritkán kellett megnézniük, hogy hamis vagy valódi egy bankjegy, mert ezt az 5000 forintos lázt leszámítva, Magyarországon a nyugat-európai átlaghoz képest a hamisítások száma alacsony. Erre van egy mérôszám: hány hamisítvány jut egymillió forgalomban lévô bankjegyre. Magyarországon tavaly 51 volt, Nyugat-Európában 70. Tehát nem volt tragikus. Ezután sem lesz. Hiszen az új bankjegyek hamisítása gyakorlatilag lehetetlen. Aki viszont nem tudja, hogy egy bankjegy mitôl valódi, az nem tudja megmondani, hamis-e vagy sem.

• Mitôl valódi egy bankjegy?

– Elôször is attól, hogy mi bocsátjuk ki. Az új bankjegyeknek kétféle biztonsági elemei vannak. Fölsorolom azokat az elemeket, amelyeket bárki, minden különlegesebb készülék nélkül, meg tud állapítani vagy ki tud tapintani. A 2000, 5000 és 10 0000 forintoson van egy hologram hatású fénycsík, amelyen – ha egy kicsit forgatjuk a bankjegyeket – vagy az MNB felirat, vagy a köztársasági címet látszik. A következô az árnyalatos vízjel. A címlet bal oldalán – ha a fény felé tartjuk – a portréval megegyezô vízjel látható. Azért hívjuk árnyalatosnak, mert a kép sötétebb és világosabb tónusait nagyon gazdagon visszaadja. A vízjegymezôben fölül van egy rozetta, amelyben – ha szemmagasságban megfelelôen forgatja az ember a bankjegyet, akkor – az MNB felirat tûnik elô. Hol eltûnik, hol megjelenik. A következô szemmel látható biztonsági elem: a jobb felsô sarokban mind az elôlapon, mind a hátlapon egy-egy ábratöredék van. Ha fény felé emeljük a bankjegyet, akkor ez a két ábratöredék egy H betûvé egészíti ki egymást. Ez minden bankjegyen így van. Ami a metszettmélynyomtatást illeti, az speciális nyomtatás, sajátja, hogy kitapintható festékréteg-kiemelkedések vannak a bankjegyen. Ilyen a címlet, a névérték – tehát az 5000 forint vagy a többi névérték –, a portré egyes részei, a sorszám, a Magyar Nemzeti Bank felirat stb. Ezek azok a részek, melyeket a hamisítók nem képesek elkészíteni. Ha ezeket valaki meg tudja állapítani, akkor képes arra, hogy azonosítson egy valódi bankjegyet. Egy hamis bankjegy tipikusan fényes, síkos, sima tapintású. Ezenkívül vannak olyan biztonsági elemek, melyeket csak bizonyos eszközzel lehet felismerni. Az egyik elég egyszerû, sok embernek van otthon nagyítója. Ha bizonyos helyeken megnézi a bankjegyet, akkor ott vagy a Magyar Nemzeti Bank vagy a címlet – esetünkben az 5000 forintos – megtalálható mikroírással. Ez – ha valaki fénymásolóba teszi a bankjegyet – biztos elvész másoláskor. Ezenkívül vannak az ultraibolya fény alatt látható jellemzôk: elemi rostok fluoreszkálnak különbözô színben a metszettmélynyomtatás különbözô részei között. A vízmezôben különbözô ábrák jelennek meg. Például az 5000-esen a Lánchíd íve, az 500 forintoson egy vágtató lovas és így tovább. Ultraibolya fénnyel mûködô lámpák minden bankban vannak, és ha valakinek kétsége van, akkor bármely bankba bemehet és megvizsgáltathatja a nála levô pénzt.

• Köszönöm a rendkívül alapos magyarázatot. Én mégis újból megkérdezem, nem lenne-e lehetséges, hogy azok a határon túliak, akiknek van kevéske lejárt forintjuk, de objektív okokból nem tudták idejében becserélni: betegek voltak, anyagi okokból nem utazhattak…, amikor sikerül Magyarországra jönniük, sétálhassanak be a Magyar Nemzeti Bankba és cserélhessék be a pénzüket?

– Ez nagyon szép lenne, de…

• Ez egy kicsit romantikus?

– A törvény azt mondja ki, hogy amit bevontunk és elévült, az már nem fizetôeszköz. Tehát, ha ezt a jegybank beváltaná, akkor azt a nyereség terhére tehetné, ez az egyik. Ilyenre még nem volt példa. A másik – senkinek a becsületébe nem szeretnék gázolni, de – : honnan tudhatom én, hogy annak az illetônek volt a pénze, nem az itteni nénikéje adta oda neki, „váltsd be már nekem is azt az 5000 forintot", mert megmaradt. Van egy határnap, ezen nem tudunk változtatni.

• A pénzcsere nem egy bizonytalansági tényezô elôsegítôje?

– Ötven év után most volt az elsô pénzcsere Magyarországon. Más országokban ezt tizenöt évenként meg szokták tenni.

• Ha valakinek van egy egydollárosa?

– Bármikor becseréli az Amerikai Egyesült Államok. Az 1890-ben kibocsátott egydolláros még mindig forgalomban van. Ott soha semmilyen bankjegyet nem vontak ki. Mindenik beváltható. Csak egy kicsit többet ér, mint egy mai dollár.

• Tulajdonképpen kik határozzák meg, hogy egy bankjegyet most le kell cserélni?

– A Magyar Nemzeti Bank elnökének a joga eldönteni, hogy milyen bankjegyek kerüljenek forgalomba, azokon mi legyen, mikor vonjuk be. Van egy igazgatóság, amely a jegybank elnökének tanácsadó szerve. Ezt megelôzôen van egy szakmai elôkészítés, ami az emissziós fôosztályon folyik. Ez így mûködik, mert a bank elnöke magától, természetesen, nem hoz határozatot. A cserét már a 90-es évek elején eldöntötték, és azóta folyik az elôkészítés, ez egy összetett feladat volt.

• Melyik országban hamisítják leginkább a pénzt?

– Nekem csak európai tapasztalataim vannak, nem mondanék országot, mert ezek bizalmas adatok, de meglepô, hogy fejlett nyugat-európai országokban ez egész jól mûködik.

• Melyik pénzt hamisítják a leggyakrabban?

– A dollárt. Amerikán kívül hamisítják, nem Amerikában. A hamisítók mindig próbálkoznak, és ezért a bankjegy- elôállításban próbálunk ennek elébemenni. Igyekszünk megmagyarázni: mitôl hamis egy bankjegy. Szeretnénk, ha mindenki minél jobban ismerné azt a pénzt, amit használ.

CSOMAFÁY FERENC

Még jól benne jártunk az aranykorban, amikor akarva, akaratlanul suttogó híresztelések nyomán szereztünk tudomást a rendszer ökle, a milícia embertelen bánásmódjáról. Ha valaki hangosan, vagy félhangosan méltatlankodott a végeláthatatlan sorokban, ha a buszmegállókban órákig várakozó tömegeben netán akadt ingerült kifakadó, azt nem egyszer látványosan, de legtöbbször finom udvariassággal tessékelték be a járôrözô zöld terepjárókba, s ha kikerült az „átnevelôbôl", udvariasan elhallgatta azokat a bántalmazásokat, melyekkel hallgatásra szoktatták a rend emberei. Csak nagyon megbízható embernek panaszolta el egyik-másik áldozat azokat a képzeletet felülmúló módszereket, melyek a verôlegények hozzáértését voltak hivatottak népszerûsíteni. Ha valaki elfelejtette volna, hogy mire voltak képesek ezek a jól képzett vadállatok, emlékezzék csak vissza azokra a képekre,amelyeket 89-ben, a Temesváron elhurcolt forradalmi áldozatokról készítettek december 22-e után.

A világ átélhette az utóbbi idôkben a délszláv háború minden borzalmát a televíziós közvetítéseknek köszönhetôen. Bosznia és Hercegovina népeinek mindenféle válogatott kínzását és kiirtását követte Krajina szerbjeinek menekülésáradata, s ettôl sem lett jobb a helyzet, mert Koszovó példája újból igazolta, hogy az agresszió agresszivitást szül, az öntörvénykezésnek pedig mindig az öregek, a nôk és a gyermekek esnek áldozatul.

És sorolni lehetne a kegyetlen megtorlások sorát a végtelenségig, körbejárható a föld keresztül-kasul, és vége-hossza nincs az agresszív megtorlásoknak. Ilyen a háború - mondhatja bárki, s ezzel a közhellyel le is írta a szörnyûségeket, tudatában sajátos helyre számûzte az embertelenséget, oda, ahol Auschwitz és Buchenwald borzalmai is megbocsáthatók, hiszen ilyen a háború. Pedig mindannyian tudjuk, hogy ezekre a bûnökre nincs bocsánat, tudjuk, hogy az agresszív magatartást nemcsak a keresztény erkölcs ítéli el, hanem a buddhizmus és az iszlám is. De mindenre találunk felmentô magyarázatot, amellyel igazolni akarjuk embertelenségünket.

Naponta megélem az agresszivitás szörnyûségeit mindennapi életem során is. Gyermekek verekednek, felnôttek kapnak hajba, lendítik meg ökleiket, öregek lökdösik meg egymást, felnôtt üt gyermeket, öreget, férfi a nôt, nô a férfit bántalmazza. Focidrukkerek táborai esnek egymásnak, hogy hozzáértéssel ellássák egymás baját, összetörjenek mindent, ami a kezük ügyébe esik. Fiatalok virtuskodó erôfitogtatásának esnek áldozatul fák, cserjék és állatok. Békés tüntetôket rendôrök gumibotjai vernek szét, bányászok vagy azoknak álcázott sötét erôk bántalmaznak mindenkit, aki nem ért egyet nézeteikkel, felelôs politikusoknak ismert sikervadászok uszítanak agresszivitásra, szent nacionalizmusok szellemében az intolerancia, a nemzeti gyûlölködés rózsáival ékesítik a keresztény értékek oltárait.

Ilyen világban élünk - mondhatná a békés állampolgár, akire a filmgyártók jóvoltából is ömlik világszerte az agresszivitás mocska, miközben szenvtelenül nézi a pusztítást, az olyan verekedéseket, amelyek normál körülmények közt az elsô ütés után halállal végzôdhetnének.

Magam is immunissá váltam a képernyôrôl az életembe áradó öntörvénykezés agresszivitása iránt, de szerencsére nem tudta eltompítani annyira az érzékeimet, hogy ki ne keljek magamból, ha az utca emberének, a kisembernek az intoleranciáját, ütésre emelt öklét látom. Pedig nem ritkák az ilyen életjelenetek, amelyek jelzik, hogy az utca nyilvánossága elôtt büntetlenül tehet igazságot bárki, akit zavar a másik ember léte, magatartása, véleménye, esetleg mássága.

Fiatal pár ölelkezik össze a járdán, amikor éppen fel akar hajtani egy autós oda, ahol ôk állnak. Dudál idegesen, s mert nem mozdulnak azonnal, kiugrik a kocsiból s azonnal üt. Ököllel. És fel van háborodva, ha szóvá teszem a jogtalanságot, amelyet elkövet. Ugyanis azonnal akar ott parkolni, ahol nincs joga megállni se. Legalább tíz ember látja a jelenetet, de senki sem szól, sürgôsre fogják lépteiket és eltünnek.

Reggel, nyolc elôtt 15-16 éves fiatalok találkoznak egy olyan útkeresztezôdés közelében, ahol a járda már tele van parkoló autókkal, csak az úttesten lehet közlekedni. Fiatalok nem ügyelnek, csak egymásra, vidáman hangoskodnak, derût, mosolyt fakaszt vidámságuk. Autós ôfelsége muszáj lassítson, rájuk tülköl, hogy táguljanak, de nincs hová, az egyik ifjú mutatja is, hogy tele a járda. Ez már sok az érzô lelkû autósnak, kiugrik, kézzel-lábbal esik neki az ifjúnak, aki csak védekezôn emeli feje fölé a karjait, hogy kivédje a jól célzott ökölcsapásokat. Többen szemtanúi a jelenetnek, de megint semmi: hallgat az utca. A fiatalok is bénultan állnak, mintha sóbálvánnyá meredtek volna a társukat ért agresszió hatására. Én csak gyalogos vagyok, ô autóban ül, ki tudja, ki lehet... Méltatlankodásomra hangosan üvölteni kezd, mert ô ideges, hogy a fiatalok mindent megengednek maguknak. Sajnos, az öregek sem különbek.

Meleg nyári délután. Török bóvlit kínáló pultok sora a kolozsvári unitárius templom és az egészségügyi iskola közti szûk, Dávid Ferenc utcai részen. Arra figyelek fel a szokatlan késô délutáni bágyadtságban, hogy idôs ember elé ugrik ki a pultok mögül egy jól megtermett férfi, s megfogja elôl az öreg ingét, majd ököllel üt az arcába. Mikor messzirôl hangosan rászólok, felháborodik, semmi közöm ahhoz, amit ô tesz. A határozott szóra visszavonul, de akár a kutya, visszacsahol, merthogy vele ne alkudjon senki, az öreg lopni akart, nem tudom, mi volt az elôzménye az ügynek. Nem is érdekel. Ha jogtalanságot követett el az öreg, lehet rendôrt hívni, lehet emberségesen is intézkedni. Ez meg sem fordul senki fejében. Itt is jónéhány szemtanúja van a jelenetnek, de senki nem szól, senki sem emeli fel a szavát az ököljogot gyakorló árus ellen.

Gyermekek agyabugyálják el egymást, de felnôtt nem avatkozik a dologba, szülô veri félholtra a gyermekét, végül is az övé, azt csinál vele, amit akar. A gyermek legfönnebb elmegy a háztól, tele az utca azokkal a fiatalokkal, akikhez a családnak nincs türelme, akiket az apák és az anyák csak ököllel tudnak nevelni... Az agresszivitásnak, az öntörvénykezésnek csak jobb feltételeket biztosít a közöny, amellyel elfogadjuk, amellyel beletörôdünk az embertelenségbe.

Vannak törvények, amelyek a társadalmi együttélést szabályozzák, vannak szokások, amelyek évezredek óta törvény rangjára emelik az emberi kapcsolatokat szabályozó viselkedési normákat. Gyermekek, fiatalok jogait senki sem érvényesíti ebben az országban, öregek, betegek jogai iránt közömbös a társadalmunk. És úgy látszik, hogy intézményesen is érdeke egyik-másik politikai csoportosulásnak, hogy az intolerancia jegyében elnézze, esetleg bátorítsa az agresszivitást. Így talán könnyebb a szegénység, a kiszolgáltatottság, a megalázottság százmillióit megosztani és manipulálni.

CS. KOVÁCS KATALIN

Megkérdeztük

A Területrendezési Minisztérium és a Helyi Közigazgatásért Felelôs Kormányhivatal kezdeményezésére az érintett szaktárcák kidolgoztak egy memorandumot, amely arra hivatott, hogy a helyi tanácsok fûtéspótlékot biztosítsanak a központi költségvetésbôl. A memorandum létrejöttének fontosságáról Borbély László államtitkárt kérdeztük:

- A memorandum kidolgozása azoknak a tárgyalásoknak az eredménye, melyeken az érintett kérdésben érdekeltek vettek részt: Területrendezési Minisztérium, a Helyi Közigazgatási Hivatal, a Pénzügyminisztérium, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, szakszervezetek, munkaadók, a municípiumok és városok Federációjának képviselôi, valamint azok a hivatalok, amelyek az ármegállapításban szerepet játszanak: a Versenyhivatal és az ezért felelôs ügynökség. A memorandum azért fontos, mert az év elejétôl nem tudták a helyi tanácsok biztosítani azt a különbözetet, amely a lakosság által fizetett összeg és a fûtés szállítási ára között megjelent.

- Kikhez jutott el ez a memorandum?

- Különbözô minisztériumokhoz küldtük el. Ami most számunkra a legfontosabb, hogy a Pénzügyminisztériummal jövô héten véglegesítik azt az összeget, amely szükséges a megyéknek, hogy tudják biztosítani a polgármesteri hivatalok erre az évre a fûtéspótlékot. Ez nagyon fontos olyan megyékben, mint Hargita és Kovászna, ahol az év majdnem hat hónapján keresztül fûteni kell. Itt meg kell említenem, hogy a szaktárcák kidolgoztak egy olyan sürgôsségi kormányrendeletet, amely lehetôséget adna arra, hogy a családok jövedelmétôl függôen, szociális szempontokat figyelembe véve, a helyi tanácsok megállapíthassanak bizonyos kedvezményeket a rászoruló családoknak. Ezáltal megoldanánk azt, hogy az alacsonyabb jövedelemmel bíró családok kevesebbet fizessenek, hiszen egy lista alapján a szolgáltató eleve kevesebbet fog felszámolni az érintetteknek.

- Államtitkár úr, mikortól várható a fûtéspótlék összegének folyósítása?

- Minden megyének egy bizonyos összeget utalnak át a központi költségvetésbôl, és azért volt ez ennyire sürgôs, mert most véglegesítik a pótköltségvetést. A pótköltségvetésbe pedig belefér a fûtéspótlék is.

(RMDSZ-tájékoztató)

Augusztus 25-26-án két napra Temesvárra látogatott David B. Collins, Kanada bukaresti nagykövete. Collins úr rövid sajtótájékoztatón ismertette a megyei és a városi elöljárókkal zárt ajtók mögött lezajlott tárgyalásainak eredményét. A kanadai diplomata elsôsorban a temesvári üzleti élet és az itteni befektetési lehetôségek felôl kívánt tájékozódni. Bevallotta, hogy a kanadai üzletemberek nem sok jót hallottak Romániáról: úgy tudják, a bürokrácia országa vagyunk, ahol a privátizálás üteme kifejezetten lassú. Az utóbbi hónapokban azonban valamelyest javult hazánk nemzetközi megítélése és ennek köszönhetôen a kanadai üzletemberek érdeklôdnek a romániai befektetési lehetôségek iránt, Bukarest mellett a nyugati régióban is jelen szeretnének lenni. „Az én feladatom, hogy ezeket a lehetôségeket feltérképezzem, és a kanadai befektetôk rendelkezésére bocsássam" – jelentette ki David Collins.

A román–kanadai gazdasági együttmûködés fôbb területei: a kis- és középvállalatok fejlesztése és a Temes megye iránt érdeklôdô külföldi befektetôk kézikönyve, amelyet a kanadai nagykövetség támogatásával jelentettek meg.

Egy kellemetlenkedô újságíró azzal vádolta meg Kanadát, hogy hozzájárul a román szürkeállomány „elszívásához". A nagykövet azzal utasította el a vádat, hogy a román–kanadai gazdasági együttmûködés célja éppen a románok itthonmaradásának bátorítása. Collins úr kijelentette, hogy felveszi a kapcsolatot a kanadai román diaszpórával, és itthoni befektetésekre, sôt, hazatérésre ösztönzi ôket.

A nagykövet meglátogatott két kanadai érdekeltségû temesvári vállalatot (Mérômûszergyár és Omnitex), a Nyugati Tudományegyetemet, csütörtökön pedig ellátogatott a temesvári Kereskedelmi és Iparkamara székhelyére. Elutazása elôtt gyümölcsôzônek nevezte temesvári látogatását és újabb román–kanadai együttmûködési lehetôségeket sorolt fel Jugoszlávia újjáépítése, a Bega-csatorna rehabilitálása és egy temesvári kiállítási központ felépítése kapcsán. A nagykövet azzal búcsúzott, hogy látogatása nyomán a kanadai üzletemberek sokkal tájékozottabbak lesznek a Temes megyei befektetési lehetôségek felôl.

PATAKI ZOLTÁN

Hipotézis vagy bizonyított tény?

Baleset áldozata lett József Attila – állítja Garamvölgyi László, a magyar rendôrfôkapitányság kommunikációs igazgatója. Kutatásai alapján úgy tûnik, hogy a költô – a közvélekedéssel ellentétben – nem öngyilkosság áldozata lett. Több éves vizsgálódásának eredményeit a rendôrségi szóvivô még az év vége elôtt könyvben szeretné összefoglalni. Úgy véli, hogy az általa bizonyított tény nem fog bekerülni a tankönyvekbe, de szeretné, ha a hivatalos változat mellett az övé is helyet kapna. (Garamvölgyi László az Index c. weblapnak beszélt az 1937. december 3-i balatonszárszói balesettel kapcsolatos gondolatairól.)

* Mikor kezdték el foglalkoztatni József Attila halálának körülményei, Garamvölgyi úr?

– Már középiskolai tanulmányaim során érdekelt a költô halálának története. Volt egy megérzésem, hogy ô mégsem vetette magát a vonat kerekei alá. Ezt a gondolatomat meg is osztottam irodalom tanárommal, ô azonban azt tanácsolta, hogy ne bolygassak egy elfogadott történelmi tényt. Nyomozóként is többször gondoltam arra, hogy érdemes lenne foglalkozni a kérdéssel, ám azokban az években nem volt rá idôm. Csak 1995-ben kezdtem el foglalkozni a témával tüzetesen, ekkor beszereztem a korabeli dokumentumokat, szakértôi véleményeket, késôbb keletkezett tanulmányokat. Rövidesen publicitást kapott a sajtóban a megkezdett kutatás. Hatására sokan kerestek meg, és segítettek információkkal.

* Hogyan töltötte a költô 1937. december 3-át, a baleset napját?

– Ignotus Pál és barátai jártak aznap nála vendégségben. A Szép Szó címû folyóirat korábbi fôszerkesztôje éppen a lap újraindításán dolgozott, József Attilát szerkesztônek szerette volna megnyerni. A költô Ignotusékkal együtt egy december 5-i miskolci író-olvasó találkozóra készült. Barátaival együtt szeretett volna még aznap Budapestre utazni, de nem fért már be azok – Tátra típusú – autójába, így Szárszón maradt. Visszaemlékezések szerint aznap jó hangulatban volt. Délelôtti sétája után késô délután újból hosszú útra indult. Errôl tartott hazafelé, amikor este fél nyolckor az állomáshoz érkezett.

* Mi történt a balesetet megelôzô percekben?

– A baleset a Balatonszárszó központjában található pályaudvar területén történt. Még az 1995-ös Akadémiai Lexikon szerint is József Attila a község külterületén lett öngyilkos. Az állomáson álló 1234. számú tehervonatra éppen rakodtak, ezért leeresztették a síneket keresztezô úton a sorompót. A költô a falu felôl érkezve látta meg a tehervagonokat. A 15. és a 16. számú vagon pontosan az út és a sínpár keresztezôdésén állt. József Attila látta, hogy a sorompó elôtt tehervonat áll. Gyerekkorában a ferencvárosi pályaudvaron sokszor tapasztalta, hogy egy ilyen szerelvény akár órákat is állhat egy helyben. Minden bizonnyal ez az élménye és türelmetlensége sarkallta arra, hogy átmásszon a sorompón, a 15. és a 16. számú kocsi között pedig átbújjon a túloldalra.

* Mi okozta a költô halálát?

– Amikor megpróbált átbújni a két vagon ütközôi alatt, a vonat elindult. A kocsik belódultak, és az azokat összekötô – körülbelül 5-6 kilós, tömör vasból készült – csavarkapocs fejbe vágta József Attilát, aki ettôl rögtön elájult. A vonat kerekei a kezén mentek át. A néhány perccel korábban még a vagonokat rakodó munkások rövid idôn belül észrevették, hogy ember került a szerelvény alá. A vonat megállt, a sérültet pedig kivették alóla. Ekkor még minden bizonnyal élt – megfelelô orvosi ellátás híján azonban életét vesztette.

* Voltak-e szemtanúi a balesetnek?

– Igen, a sorompónál állt két kiskorú fiú. A 8 és 11 éves srácok vallomása ugyan bekerült a jegyzôkönyvbe, de koruknál fogva nem értékelhetô. Ôk szintén azt állították, hogy József Attila bemászott a két kocsi közé.

* Ön szerint mi az oka annak, hogy a baleset öngyilkosságként került a köztudatba?

– A helyszínre érkezô csendôr által készített rövid jegyzôkönyvben sommásan csak annyi áll, hogy az 1234. sz. vonat alá vetette magát az „ismert szocialista költô". Ugyanezt a megállapítást tartalmazza a szárszói állomásról a Keleti pályaudvarra küldött távirat is. A mítosz tehát a baleset utáni percekben megszületett. Jóval a költô halála után, 1963-ban jelent meg egy vezércikk az ÉS-ben. A cikk öngyilkosságként írja le a balesetet, ezután vált véglegesen elfogadottá ez a feltételezés. Véleményem szerint az akkori hatalom jobbnak látta, ha ez a mítosz megy a köztudatba.

* József Attila halálának körülménye mennyire hasonlít egy tipikus öngyilkossághoz?

– A körülmények több szempontból is atipikusnak mondhatók. Nyomozói éveim alatt számos öngyilkosságot láttam. A vonat alá ugrók a nyílt pályán követik el tettüket, mivel biztosak szeretnének lenni abban, hogy a szerelvény elgázolja ôket. Lakott területen kívül nem siethet senki segítségükre, a vonat pedig nagy sebességgel halad. A költô sérülései szintén kizárják az öngyilkosság lehetôségét. Tipikus esetben nagyon nagy roncsolást szenved el a vonat alá ugró, ezzel szemben a költônek csupán a kezén voltak komolyabb sérülései.

Milyen volt József Attila egészségi és kedélyállapota abban az idôben?

– A baleset napján jó hangulatban volt, tervei voltak a közeljövôt illetôen. Betegségébôl kortársainak visszaemlékezése és saját véleménye alapján is kigyógyult. A költô pszichés és fizikai állapotáról egyébként soha nem készült pontos diagnózis.

* Vannak-e egyéb körülmények, amelyek kizárják Ön szerint az öngyilkosságot?

– Egy pécsi írásszakértô elemezte a költô utolsó verseinek kéziratát. Megállapítása szerint a költô írásában nem fedezhetô fel öngyilkossági hajlam. Továbbá nem találtak nála búcsúlevelet – bár az irodalomtörténészek szerint az 1936-ban íródott Kész a leltár címû vers annak tekinthetô.

* Kutatásai alapján Ön teljesen megbizonyosodott róla, hogy József Attila véletlen baleset áldozata lett?

– Igen, én tökéletesen biztos vagyok ebben, és meg vagyok arról is gyôzôdve, hogy a József Attila életmû még sok, eddig fel nem tárt részlettel bôvül az elkövetkezô években. (cséjébé)

1999. augusztus25.

Szenzáció volt három esztendôvel ezelôtt, amikor az egyik Szamos menti község polgármestere lemondott tisztségérôl pár hónappal megválasztása után. Indoklásában akkor az állt, hogy a községvezetôi fizetésbôl nem tudja eltartani tisztességgel családját, az államvasutaknál nagyobb a kereseti lehetôség. Naná, hiszen a vasutasok ki tudták kényszeríteni általános sztrájkkal a lényeges fizetésemelést, amit egy polgármester nem tud megtenni.

Utólag nincs értelme azon töprengeni, hogy elôtte is meggondolhatta volna polgármesterünk a jelölést, végül egy másik választással és még egy pótköltséggel megoldódott a kérdés a községben. Érdekes, egyetlen alkalommal sem hallottunk arról, hogy valaki azért lépett volna vissza a tisztségébôl, mert menet közben rájött: képességei nem teszik lehetôvé, hogy a közösség gondjaival megbirkózzék. Azért még nem kellett idôközi választást tartani, mert a polgármester férfiasan beismerte, hogy olyasmire vállalkozott, amihez nincs ereje, tehetsége. Igaz az is – noha nem túlfizetettek a polgármesterek sem –, mégiscsak több bankó kerül a borítékba hó végén vagy hó elején, mint nem kevés választójának. Fizetés miatt pedig nem szokás lemondani, ami végül azt igazolja, valahogy ki lehet jönni abból a pénzbôl.

Idôközben viszont gyakran hallhattuk, hogy egyik-másik község polgármestere hátat fordított annak a politikai pártnak, amelynek listáján jelölték, amelynek választótábora elegendô voksot juttatott a tisztség elnyeréséhez. Nincs is arról pontos kimutatás, hány polgármester változtatott pártot mandátuma idején. Utóbbi iôszakban az Iliescu pártjából kivált és a Mel[canu pártjához csatlakozott csoportosulás dicsekedhetett ezzel, ám parasztpárti berkekben hallgatnak arról, kik voltak azok, akik a Ciorbea-féle új pártba álltak be. Jelenleg a viszály a megyében az, hogy az egységpártiak látható térvesztésük miatt a M`gureanu pártját vádolják azzal, hogy elcsalják polgármestereiket, alpolgármestereiket. Sok a helyi sajtó spekulációja, a hírbe hozottak pedig az esetek többségében hallgatnak: nem erôsítik meg a hírt, és nem is cáfolják azt. Augusztus végén viszont a koalíció egyik pártjának polgármestere jelentette be nyilvánosan: búcsút intett pártjának. A blenkemezôi polgármester volt az, aki az egyik megyei napilapot felkereste, hogy szétkürtöljék a megyében a tényt, a következôkben semmiféle köze sincs Petre Roman egyrózsás pártjához és híveihez. Meg is indokolta tettét azzal, hogy „nem akar részese lenni az országot romlásba vivésnek". Hamarabb rájöhetett vona erre, ha egyáltalán tôle függött eddig is a nagypolitika.

Érdekes lenne utánanézni annak, mikor jön rá a választottakra a guba kifordításának a hóbortja. Gyanítható erôsen, hogy a politikai meteorológiai jelentéseket tanulmányozzák figyelmesen nem kevesen, s a pártcserélgetések idôszaka a változó politikai idôjárásnak függvénye. Csakhogy az idôjárás- elôrejelzés sem mindig pontos, így a politikai meteorológia is okozhat csalódást, a pártszínváltás nem kevésbé a közembernek, a választónak, aki a változó széljárás miatt fedezékbe vonul, bevonul eresze mögé, másra hagyja, mikor ernyô, mikor kalap.

FEJÉR LÁSZLÓ

Válogatott taromizmusok

A nappali sötétséget várták a szatmáriak is, amely amúgy meglehetôsen megvárakoztatott bennünket. Az ég meg egyre felhôsebb lett, s ha addig hetekig hétágra sütött a nap, egy pillanat alatt megfosztottnak érezhettük magunkat minden, számunkra soha vissza nem térô élménytôl. Reméltük legalább, hogy sötét lesz. Leállították a tömegközlekedést, a jelzôlámpák sárgán kacsingattak, a bankok és egyes üzletek bezárattak az égi jelenség tartamára. (Ami végül is megtréfálta a szatmáriakat, és még csak igazi sötét sem lett.)

Ekkortájt csoszogott be irodánkba egy munkában meggörnyedt paraszt bácsika, akit szemmel láthatólag nem hozott lázba semmiféle nem földi történés. Hamar meg is tudhattam, hogy vonatjegyet szeretne Mihályfalváig, merthogy ott a gyümölcsös, és épp itt az ideje megrázni a „körtéfákat" – a gyermekeire nem számíthat. Mindezt egy mondatban. Mondom, hogy ez a TAROM, a vasút egy házzal odébb van – gyakori eset, meg sem lepôdtöm az idôs ember tévedésén.

– Tudom, lelkem, de az be van zárva – hangzott a logikusan csengô válasz.

Magyarázom, hogy talán a napfogyatkozás idejére zárták be az irodát szomszédék. Nôk, és félnek az eljövendô (akkor még én is reméltem) sötétségtôl. Ez azonban cseppet sem változtatott a kuncsaft arcán, nem is a napfogyatkozás lepte meg, hanem, hogy nappal a „jegyes bót" be van zárva, pedig munkanap van – odahaza mindenki kinn van a mezôn, ô is csak azért hagyta ott a munkát, hogy megvegye a vonatjegyét, helyette senki sem csinálja meg a munkát, dologidô van. Márpedig ô innen el nem megy addig, amíg a vonatjegyet meg nem kapja, kinek van ideje még egyszer bejönni a városba… Már-már felelôsségrevon a vasútiak miatt, amikor áttekintek a szemközti teraszra.

– Nézze csak, tata: ott vannak a hölgyek az asztalnál a napernyô alatt.

Az öregember kilép az ajtón, megnézi magának a teraszon illogató hölgyeket, majd visszalép, és enyhe iróniával fûszerezve csodálkozását így szól:

– Mondja már, odaát nem félnek az asszonyok, ott nincs napfogyatkozás?…

DANCS ARTUR

Ismerôsöm két évig az egyik amerikai kollégiumban tanított. Családi okok miatt tért haza (idôs szüleit gondozza, akik nem akartak vele áttelepedni). Kinti tapasztalatairól szólva, különösen érdekes volt számomra egyik tanártársa esete. Felpofozott egy spanyol származású fiút, mert többszöri felszólításra sem hagyta otthon a többiekétôl kirívóan elütô kalpagját, s ráadásul szünetben mindig valami „vad nótákat" dalolászott. Egyébként eszes fiú volt. A tanár pechére, éppen akkor járt az iskolánál egészen más ügyben a helyi újság riportere, mikor az eset történt. Másnap a lap címoldalon szedte le a keresztvizet az „övétôl más kalapot és más nyelvet utáló" pedagógusról, s felszólította olvasóit: ne vásároljanak a tanár családjának üzleteiben! Az eredmény: két hónap múlva el kellett költözniük a városból.

Nálunk ez így még nem mûködik, hisz lám, nemhogy a kis uszítókat, de az olyan nagy nemzetiséggyalázókat sem, mint C.V. Tudor vagy Funar nem utáltak ki városukból. Reménykedjünk, ennek is eljön az ideje! Mármint annak, amikor nem annyira a törvény, hanem a lakosság utálja ki azokat, akiket dühít a másság, a mások nyelve, szokása! Olyan „pici ügyekben", mint a múlt héten a mezôpetri táblamázolás és útpingálás volt (mint beszámoltunk róla, magyarokat gyalázó szöveget írtak az aszfaltra!) még sokáig várhajtuk a köznép, a közvélemény határozott fellépését. Amire egyébként azért is szükség volna, mert az egyik pingáló apukája nem kis mértékben a sok ezer, sok tízezer „bozgor" vásárlónak köszönheti, hogy jól megy neki az üzlet Szatmáron és környékén. De vajon, mit szólnak Bud úr magyarországi partnerei, szállítói, hogy fiacskája olyan nevelésben részesült, mint azt Mezôpetriben – egy futballmeccs közben unatkozva – bizonyította? Mert, ha tetszik, ha nem tetszik a sikeres üzletembernek, itt akaratlanul is maga keverte bele a politikát az üzleti életbe. Ahol elôbb-utóbb mindenért fizetni kell, még azért is, ha valaki utál valakit.

SIKE LAJOS

– Ellátogattam Cambridge-be is, a patinás és nagyhagyományú egyetemi városba, hisz évszázadok óta itt képezik ki Anglia fiatalságának szellemi elitjét. Cambridge adta a brit birodalomnak a legtöbb írót, költôt és a legkiválóbb természettudósokat. Az elsô különös dolog, ami szemembe tûnt, a rengeteg egyforma, könnyûvázú, fehér, elôl kis csomagtartóval felszerelt kerékpár. Falnak támasztva százával sorakoztak utcahosszat. Ezek a diákok olcsó közlekedési eszközei. Déltájt hangyabolyként megelevenedtek a kerékpárosok. De meglepetésemre nem angol diákok, hanem maláji, thaiföldi, ázsiai típusú leányok és fiúk tömege szállt fel a nyeregbe. Aztán megtudtam, hogy ebben a városban professzor és diák egyaránt kerékpáron jár. Szerintük egészségesebb, mint a gépkocsi. Cambridge-ban minden kollégiumhoz tartozik egy kápolna is, ahol istentiszteleteken kötelezô a diákuniformis, a talár, a „gown" és a különleges formájú fejfedô, a „cap". A tanároknak is kötelezô ez az uniformis. Mivel Cambridge a múzeumok városa is, itt a múzeumok mindenike oktatói feladatot is betölt. Ha például a hüllôkrôl tanulnak a diákok, a világ összes hüllôinek konzervált társaságában hallgathatják az elôadást. Alkalmam volt megtekinteni, amint a komputerszobában 32 berendezés, színes képernyô, videótár mellett dolgoznak a diákok, s a fotó- és filmlabor, a vetítóterem szintén a rendelkezésükre áll. Minden diákkal egyénileg foglalkoznak. Egy tanárnak a négy év folyamán legfeljebb 5-6 diákkal van dolga, s akinek – hazai iskolarendszerünkkel ellentétben – nem az anyagleadás a feladata, hanem kizárólag csak az ellenôrzés, esetleges irányítás, a legmodernebb komputerek között a kutatómunkába való bevezetés. Ellátogattam itt is a múzeumokba. A Sedgwick természettudományi múzeum egyik termében a belépôt lenyûgözi a 13 méteres indián totemoszlop és a 3 méteres egyetlen farönkbôl kifaragott medveember. Az egyik üvegvitrinben örömmel ismertem fel, hogy az új-guineai pápua maszkok közül az egyik Bíró Lajos gyûjteményébôl való, s ennek a maszknak a fényképe díszíti a Szilágyságtól Új-Guineáig címû könyvemnek a fedôlapját. Cambridge ebben is igazi meglepetést szolgáltatott nekem. Mielôtt eljöttem volna Angliából, bebarangoltam még London környékét is. Szembeötlô volt számomra a sok nádfedeles és zsúpfedeles ház. Míg nálunk egyenesen pusztítják a nádfedeles házakat, London környékén valósággal hivalkodnak a mûvészien rakott zsúpfedéllel. Kívülrôl a házak szinte büszkélkednek ódon jellegükkel, s erre a házigazdák is sokat adnak, valahányszor beléptem egy-egy régi házba, figyelmeztettek, vigyázzak a küszöbre, nehogy megbotoljak, és az ajtó fölötti gerendára, nehogy beverjem a fejem. Egyenesen óvják, féltik a régi házakat, a kb. 20 cm vastagságú szalmatetôt vékony acélhálóval fedik be, hogy a szél ne tudja kikezdeni. Általánosak a 200-300 éves házak, de vannak 500 évesek is. Igaz, belsô berendezésükben a civilizált élet minden kellékével fel vannak szerelve. S bár a lakást központi fûtés látja el meleggel, azért minden házban ott van a helyén a régi kandalló, amit ünnepek alkalmával, fôképp karácsonykor használnak. Az egyik kedves angol büszkén hívott, hogy nézzem meg a farmján levô 500 éves házát, s mikor megcsodáltam a feketére pácolt mestergerenda épségét, elárulta, hogy 20 évenként különleges vegyszerekkel konzerválják az épület faelemeit és a falakat. Hazatérésem elôttrôl a londoni metróhoz is fûzôdik egy kedves élményem. A lépcsôn lefelé menet hirtelen dallamfoszlányokat hallottam. Szinte oda se figyeltem, mert itt minden metrólejáratban diákok, egyetemi hallgatók alkalmi zenészekként produkálják magukat, akik így azért a pár pennyért eléggé keményen megdolgoznak. A zene egyre inkább erôsödött, s egyszercsak magyar melódia ütötte meg a fülemet. Amikor viszont a kanyarban megpillantottam az énekest, szinte még a szemem is fennakadt. Egy néger hegedûs húzta átszellemülten. Megkérdeztem tôle, tudja-e, hogy magyar melódiát játszik, Oh yes, hungarien melody – felelte lelkendezve. – Kitôl tanultad? – kérdeztem. – Madzsar primás hongarien restoraan – válaszolta tört magyarsággal. Hogy nehogy smucig németnek nézzen, a kalapjába azonnal beledobtam egy 20 pennyst. Örömmel velem jött egy darabig a folyosón, és lelkesen húzta: „Szeretlek én, jöjj vissza hozzám"… És ez a dallam ott duruzsolt a fülembe akkor is, amikor a csinos stewardess figyelmeztetett bennünket, kapcsoljuk be a biztonsági öveket, Otopeni fölött vagyunk.

• És az 1997-es ausztráliai utazásának élménye milyen meglepetéseket nyújtott?

– Elsô meglepetésem az volt, mikor Sydneyben, a napsugár városában (azért nevezik így, mert évente 2463 órán át süt a nap) ott ültem a pálmakertben óriási trópusi kalappal, negyedóra után ijedten figyelmeztettek, hogy itt nem lehet órákon át sütkérezni, ez a napsugár nem barnít, hanem éget. Sydneyben, a világ legnagyobb kikötôvárosában a bôrrák majdnem népbetegség. Szinte látom magam, amint ott álltam a kilátótorony teraszán, fent 305 méter magasságban, alattunk felhôkarcolók, 20-30 emeletes üvegpaloták, a zöld sávként kanyarodó botanikus kert, a modern építésû operaház s a vele ellentétes hatást keltô, ódonnak tûnô Szent Mary és Szent András katedrális, közvetlen alattunk a Hyde-park, a viktoriánus stílusbeli épületcsodaként húzódó régi városháza, odább a kertvárosok, a fikuszfákkal, platánokkal, pálmafákkal szegélyezett utcák, amik ugyan nem látszanak a magasból, de aki ismeri ôket, szinte érzi egzotikus illatukat, s köztük a piros cserepes kis kertes házak, mintha tündérek ejtették volna el a cipellôiket, s az egész olyan – a világ legszebb kikötôjének panorámája a Csendes-óceántól a Kék- hegységig –, mintha az ember egy óriási üvegtenger fölött állna, s az ott szórja alatta ezernyi sziporkázó sugarát… A bárkák és vitorlázócsónakok ezrei akár sok-sok apró tengeri kagyló, egymás mellett, az alig karnyújtásnyira levô repülôtér a le- és felszálló gépek tucatjaival, mint a vízsugarak sok-sok csillogó csillama, úgy villannak az ember szeme elôtt… Csoda onnan az egész, óriási, színes, szemkápráztató csoda… S mikor lejöttünk a kilátótoronyból, az óriási óceánjáró hajók méltóságteljes légkörében ott álltam az egyik vitorlás sorhajó lépcsôin, szinte beleképzeltem magam a kalózvilág romantikájába…

Kérdezett: NAGY ÁGNES

(Folytatjuk)

Diákok eredményes nyara

(Csíkszereda / daczó) * Erre az évre végetértek az érettségik. Hargita megyében 275 diák jelentkezett az érettségi ôszi vizsgájára. A tanügyminisztérium rendelete alapján minden diák, akinek eddig nem sikerült megszereznie az érettségit igazoló oklevelet, 250 ezer lej lefizetése után – legalábbis Hargita megyében – újra próbálkozhatott. A három központban: Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában és Hévízen tartott megmérettetésen jó eredményeket értek el a diákok. Míg a nyáron 88,09%-a, addig a mostani vizsgán 82%-a a vizsgázóknak eredményesen szerepelt – tájékoztatott Costea Constantin megyei érettségi biztos. Az Udvarhelyen vizsgára jelentkezett diákok mindegyike megfelelt a vizsgakövetelményeknek, így ott egyetlen diáknak sem kellett fellebbezést benyújtania. A megye másik két központjából 36 diák nyújtott be óvást.

A nagyérettséginél is jobb eredmények születtek a kisérettségin Hargita megyében. E vizsgára 503-an jelentkeztek. A vizsgán a megjelent diákok 92,8%-a szerezte meg a továbbtanuláshoz szükséges diplomát. A nyolcadik osztályt végzett diákok öt központban bizonyíthatták, hogy eredményesen telt el a nyár, hiszen sikerült bepótolni az esetleges lemaradást és ha a tanügyi reform bonyodalmai közepette a szálak nem gubancolódnak össze, akkor ezentúl nem is korlátozzák a vizsgázás esélyeit. Így aki fizetni tud, annak elôbb-utóbb érettségi diplomája is lesz...

RMDSZ-hétvége

(Bukarest / RMDSZ-tájékoztató) * Markó Béla, az RMDSZ elnöke, augusztus 31-én a Szentendrei Ifjúsági Politikai Tábor keretében elôadást tart „Kisebbségi érdekképviselet" címmel. Az elôadást kötetlen beszélgetés követi. * A Szilágy megyei RMDSZ minden hónap utolsó péntekén találkozót szervez a megyei egyházak vezetôivel. Augusztus 27-én a tulajdon-törvény alkalmazása volt a fô téma, felvetették a köz- és magánvagyon meghatározásai közti különbözôségeket, és egyúttal felkérték a helyi tanácsokat a magyarság létszámának felmérésére és összeírására. Seres Dénes szenátor, megyei elnök ismertette az egyházak helyi vezetôivel az államosított vagy elkobzott ingatlanok tulajdonjogát szabályozó törvénynek a Képviselôházban elfogadott változatát is. * A Bihar megyei RMDSZ szervezésében megemlékezésre került sor augusztus 28-án a Rulikowski temetôben Kazimir Rulikowski lengyel százados kivégzésének 150 évfordulójára. A százados a cári seregek közé besorolt csapatával együtt nem volt hajlandó a magyar szabadságharc leverésében részt venni ezért átállt a forradalom oldalára.

Riasztó játékkutya

(MTI-Panoráma) * Riasztó játékkutya került forgalomba Ausztriában: a helyes kis plüssállat nem a látványával riasztja a gyerekeket, hanem ellenkezôleg: veszély esetén megszólaltatható, s gyártói szerint éles szirénahangja elijeszti majd azokat, akik netán bántani akarják a kicsiket. Az állat mindössze néhány centiméteres, s kulcskarikának is alkalmas, vagy díszíthet egy táskát. Megszólaltatásához mindössze gömbölyû farkincáját kell kihúzni. Amikor a vészhelyzet elmúlt, a plüssgömbön lévô kulcsot vissza lehet kattintani a helyére, s az eb elhallgat. A 179 schillingért a játékboltokban kínált plüssebet felnôttek is használhatják önvédelem céljára - állítják a gyártók. A lapjelentések arról nem szólnak, hogy hányszor fognak a bársonyos riasztók az iskolában, óra közben megszólalni és hány pedagógust és szülôt - vagy igazi kutyát - kergetnek majd az ôrületbe.

Veszélyben egy vasútvonal

(Resicabánya / makay) * Veszélyben az Oravicabánya- Aninai vasúti személyforgalom, s az indoiklás a temesvári területi vasútigazgatóság szerint egyszerû: nincsen utas. Ez azonban így nem igaz, mert utas van ugyan, ám kevesen váltanak jegyet, mert a „násu" - értsd a kalauzt - feleáron szemet huny. Továbbá a megállók pénztárai éppen zárva vannak, s az utas kénytelen a jegycsípôvel egyezkedni. A vonalon különben csak vegyes szerelvények közlekednek: a teherkocsikhoz olykor egy-egy személyvagont is csatolnak. Kár lenne e vonalat kifejlesztés helyett elsorvasztani, hiszen számos alagútjával és viaduktjával, merész - vadregényes tájon kapaszkodó - kígyózásaival az ország egyik leglátvanyosabb szakaszán található. A turisztikai minisztérium közbelépésével és beruházásával jól jövedelmezô nosztalgia- vonatot is lehetnbe mûködtetni, mert megszaporodnának a „kéjutazások". Biztosan akadna bel- és köldöldi érdeklôdô a beruházáshoz.

Az Ámokfutók Tasnádon

(Tasnád / tordai j.j.) * A városnapi rendezvényekj egyik fénypontja a magyarországi Ámokfutók együttes 20 perces fellepése volt. A 3 tagú csapat a tüzijáték és a fáklyásmenet után lépett pódiumra, s nem csak a magzar ajkú, hanem a román fiatalok tetszését is elnyerték. A Danubius rádióban is gyakran hallott és kedvelt dalaik, no meg Kozso „kísérô" szövege felrázta az egybegyûlteket. A vendégek alig tudtak az elôadás után szabadulni a városból, rajongóik annyira rájuk tapadtak. A városvezetés nagy része ellenezte az anyaországiak tasnádi fellépését, fôleg a borsos fellépti díj miatt, amely 1 millió lejre rúgott percenként. Ám emiatt ne fájjon többségi városatyáink feje, mert a kiváló produkciót nem pénzben, hanem a város lakosainak elégedettségében mérik. Akik nem kerülhettek az együttes közelébe, azoknak eláruljuk levélcímüket: Szôdliget 2133 P.F. 32 (csak megcímzett, felbélyegzett, válaszborítékkal ellátott levelekre válaszolnak). Mûsoruk megrendelhetô: Mistral Mûsoriroda, (06-30)351605; (06-46)413459. * Sajnos, a hazai André együttest hiaba várták városnapkor a zenerajongók: valószínûleg zavarban lehettek földrajzilag, ugyanis Tusnádra utaztak - Tasnád helyett...

Lapárban - apróhirdetés

* Kereskedelmi kapcsolatokat keresek, Fejér Tibor, 1464 Budapest, Pf. 1269.

* Kegyelettel emlékezünk a hodgyai születésû Fogarasi Pál

jegyzô halálának évfordulóján, Géza.

Halászmese, de mégsem

(Tasnád / tordai j.j.) * A napokban a tasnádi hévízstrandon nyaraló nagybanyai illetôségû, szenvedélyes halász a város halastavában próbált szerencsét, s ami nemsikerült eddig a helyieknek, az sikerült a vendéghorgásznak: 1,6 m-nél hoszzabb, 20 kilós csuka került a horgára, amit csak hosszas fárasztás utan sikerült partra vonszolnia. Örömében felszabdalta a hatalmas zsákmányt és áruba bocsátotta a hévízstrandon nyaralók között - közel félmillió ütötte a markát! Meg is nôtt a horgászási kedv azóta a kisvárosban. A lakosság apraja-nagyja éjszakát és nappalt egybetéve pecázik, hátha megtalálja párját a kifogott példánynak, amely kifogáskor arról árulkodott, hogy a szerencsés nagybányai elôtt nem egy halászt hagyott már cserben, megszabadítva horgától...

A tisztálkodásra alig marad

(Zilah / fejér) * A Szilágy megyei statisztikai hivatal ugyan késôn, augusztusban ismertette, mire költöttek a legtöbbet a vidék lakosai az elmúlt esztendôben, de így is meggondolkoztató: abszolút értékben élelmiszerre (sorrendben: húsre, burgonyára, tejre) ment el a pénz. Az italra kevesebbet, utolsó helyen pedig a tojás és a cukor szerepelnek. A havi kiadások között, az élelmiszereket követô„en a szolgáltatások szerepelnek, a kiadás majd negyedét a fûtés, a gáz jelentette, ám nem szerepel ebben a közmûvek iránti teljes járandóság. Havonta és családra lebontva a higiéniai és kozmetikai termékekere egyetlen %-ot fordítottak az elmúlt évben a szilágyságiak, s nem csoda, ha igen sok családban fogkrémet pl. egyáltalán nem vásárolnak.

Megtört a Melissa vírus készítôje

(Budapest / Internetto-hírlevél) * Ki ne emlékezne a Melissa vírusra, ami az interneten keresztül terjedve több tízezer felhasználó számítógépét támadta meg idén márciusban? Nos, a makróvírus alkotója, a harminc éves David L. Smith, akit áprilisban tartóztattak le, és idáig tagadott, mostanra megtört. Részletes vallomásában bevallotta tettét, s ügyét máris felterjesztették a New Jersey-i ügyészségi hivatalhoz vádemelés céljából. A vád a közösségi kommunikáció megsértése, számítógépes szolgáltatás lopása és rongálása. Smith százezer dolláros óvadék fejében szabad lábon védekezhet, de ha szeptemberben bûnösnek találja a bíróság, akkor közel félmillió dolláros kártérítésre is kötelezhetik, továbbá a kiszabható maximális börtönbüntetés akár negyven év is lehet! Egyébként a vírus futótûzszerûen terjedt az interneten, egy nap leforgása alatt több nagyvállalat (Microsoft, Lucent) elektronikus levelezési rendszerét is lebénította.

Mégis megmenekül a halmihegyi szôlészet?

(Szatmárnémet / sike) * A pénztelenség miatt földre kerültek Szatmár megye nagyüzemi szôlészetei. A szakaszi és bélteki telepítéseknek mára csak néhány elárvult, gazos-bokros parcella jelzi a helyét. Legtovább az udvari állami gazdasághoz tartozott halmihegyi szôlészeti farm élte túl a rendszer/telen/- változást, ami alkalmasint a hozzáértô vezetônek, Kispál Jánosnak is köszönhetô. Az elmúlt két esztendô gyengénél is gyengébb, mindössze 15-20 %-os termése itt is meghúzta a vészharangot. Már a múlt ôszön úgy látszott, a kétszáz ha-os szôlészet végleg tönkremegy, hisz alapvetô munkálatokra se volt pénz, s a volt (új) tulajdonosok, az egykori gazdák vagy örököseik is inkább a felosztás mellett vannak. Szinte az utolsó pillanatban jelentkezett egy halmihegyesi származású, bagybányai vállalkozó, hogy hajlandó áldozni a jó boráról híres szôlôskert tárulásban való mûvelésére. S úgy látszik, Fodó Jánosnak mázlija van, mert a jó szakember (Kispál János) irányításával s a megfelelô anyagi háttér biztosításával a szôlészet feléledt, s olyan termés ígérkezik, mint rég nem. Fodó János tud valamit, túl azon, hogy a minôségi borok ára az utóbbi két évbentöbbszörösére emelkedett. Hogy pontosan mit, errôl egy hosszabb beszélgetésben számolunk be, amint a vállalkozót sikerül elérnünk.

Új lapcím - gazdagodó tartalom

(Sepsiszentgyörgy / flóra) * Naptárt megelôzô szorgalommal lát napvilágot a Kádár Gyula által oly kitartó szorgalommal és hozzáállással szerkesztett független történelmi folyóirat, amely újabban TÖRTÉNELMI MAGAZIN-ként immár szeptemberi számával jut el az olvasóhoz. Húsz oldalon, irígylésre méltó gazdag tartalommal tájékoztatja történelmünk megannyi, hézagosan ismert fejezetérôl a témakör növekvô számú érdeklôdôit. Minden sorában érezve, hogy bár az erdélyi magyarság széles rétegeihez szól, hangsúlyozottan az iskolások, a fiatalok tudásszomját igyekszik külön figyelemmel kielégíteni. A pákozdi csatára emlékezve, az Erdély története sorozat kezdôtérképpel illusztrált fejezetét olvashatjuk igen sok, jól dokumentált ismeretanyaggal, a székely társadalomtörténet a fejedelemkori székely lustrák világába vezet el, majd Egyed Ákos akadémikus kalauzolásában arról olvashatunk, hogy az 1848-ban békésen induló forradalom miként alakult át véres polgárháborúvá. Szó esik az aktualitásokról (Ki figyeli a magyarokat), a központi lapokban az Erdély igazi történetét bemutatók elleni ismétlôdô támadásokról és sok egyébrôl (többek között az 1849-es nemzetiségi törvényrôl, sôt az erdélyi cigányság lélekszámáról is), amit szívesen szemléz az olvasó, tényanyagát jól hasznosíthatja a diák és tanár egyaránt.

Több információt „forral" a tévé

(Kolozsvár / csomafáy) * Szeptember második felében a hazai közszolgálati televízió (TVR') esti, 20 órai híradójának idôtartamát egy órára növeli. Ígérik: sokkal tetszetôsebb képsorokat használnak s a stúdióberendezést is korszerûsítik. De nem csak a keret javul, az anyagok is átfogóbbak lesznek. A Rendkívüli kiadás nevet változtat: A nap híre elnevezést veszi fel. Valószínû, változnak majd a mûsor készítôi is, ám marad az eddigi koncepció, hogy politikusokat, politikai elemzôket faggatnak majd az éépen esedékes eseményekrôl, érdekességekrôl. A jelenlegi bemondók nagyjából maradnak, s a sport és idôjárásjelentés is beleférnek az egy órába. Októbertôl kezdve a TVR2 is közöl majd híradót, ami nem lesz az egyes mûsorbeli ismétlése. A kilátásba helyezett változások mintha egyként jeleznék, hogy megkezdôdött a választási küzdelem, illetve a harc a magántelevíziókkal. A nézôknek viszont egy a fontos: a tévések tájékoztassák ôket minél alaposabban. S ami ebbe az irányba mutat, azt biztosan fel is karolják.

Majláton felújították a kultúrházat

(Arad / péterszabó) * Szinte mindenütt hazdáltanul, romos állapotban találhatók a szocializmus népi jellegét egykor hirdetô szellemi bástyák: a községi és falusi kultúrotthonok. Nem volt ez alól kivétel a többségében magyarok lakta Majlát sem, hiszen a kultúrházat az utóbbi idôben szinte csak a lakodalmak alkalmából használják. Majláton negyedszázada hagyománya volt a Majláti Vasárnapoknak, amelyen elsôsorban a romániai nemzeti kisebbségek folklóregyüttesei, népdalénekesei léptek színre, ám két esztendeje e rendezvény is megszûnt, érdeklôdés és támogatók híján. A majlátiakat a vingai tanácsban Andrási György tanár és Sipos György vállalkozó képviselik. Ez utóbbi kezdeményezésére a tanács 5-7 millió lejes támogatást szavazott meg a majláti kultúrház felújítására, a helybeliek lelkes hozzállása révén pedig két gyûjtési akció során elôbb 7 millió, majd újabb 6 millió lej gyûlt össze. Az otthonmaradottak mellett a Majlátról elszármazottak is adakoztak, így két hónappal ezelôtt átrakhatták a tetôt, kijavíthatták a kéményeket, kitakaríthatták az esôvíz- levezetô csatornákat, az épület külsejét újramalterozhatták, befesthették az ajtókat, ablakokat és az épület melletti vaskaput is is új színbe öltöztették. nem maradt más hátra, mint megôrizni az anyagi javakat, a rendet és a tisztaságot, illetve lelket lehelni a szép épületbe, újjászervezni a kultúrtevékenységet.

15 millió éves majomlelet

(MTI-Panoráma) * Több mint 15 millió éves emberszabású majom maradványaira bukkantak Kernyában, ami miatt lehet, hogy át kell írni az ember kialakulásának elôtörténetét. Amerikai szakértôk úgy vélik, hogy a 15 millió esztendôvel ezelôtt élt állat a fákon és a földön egyaránt otthonosan mozgott. Feltehetôen az elsô majom volt, amely tetszése szerint idôzött a talajon. Csontváza kellôen teljes ahhoz, hogy megvilágíthassa az emberszabású „elômajmok", a modern emberszabású majmok és az ember közötti kapcsolatot. A nevezett idôszakból ugyanis ez az elsô olyan majom, amelynek fogai és koponyarészei egyaránt fennmaradtak. Bár korunkra csak öt emberszabású lény él a Földön - az emberen kívül a csimpánz, a gorilla, az orangután és a gibbon -, hajdanán jóval több volt belôle. Mintegy 22 millió évvel ezelôtt tûntek fel a pimitív majmok Kelet-Afrikában. Hét millió évvel késôbb azonban csaknem valamennyi fajtájuk kihalt, kettôt kivéve. Utóbbiak maradványaira is Kenyában bukkantak az 1960-as évek elején. Elôször az ember közvetlen elôdeinek vélték ezeket, ám idôvel kiderült, hogy jóval korábban éltek.

Columbo újra a képernyôn

(MTI-Panoráma) * A szivarról szivarra gyújtó Los Angeles-i felügyelô, Colombo rajongóit nagy öröm éri: az RTL televízió szeptember 2-án megkezdi egy új sorozat (Aschenpuzzle - Hamuról hamura) vetítését, a fôszerepben Peter Falkkal. A hollywoodi „felsô tízezer" soraiban lejátszódó gyilkosságokkal foglalkozó részekben további kíváló színészeket is láthat a nagyérdemû, mint például Patrick McGoohan és Rue McClanahan. A sorozatot a 71 éves Peter Falk - a mindig szórakozottnak tûnô, de vizslaszimatú felügyelô - közösen rendezi McGroohannel. Utóbbi rendezte egyébként a „legújabb" Colombót is (Murder with too many notes), amelyet az Egyesült Államokban még az idén, Németországban pedig valószínûleg 2000-ben láthat a közönség.

Neptuni szeminárium

(Arad / péterszabó) * Az Amerikai Nemzetközi Republikánus Intézmény és a román kormány Társadalmi Dialógus Fôosztálya szeptember 10-12-én szemináriumot tart, amelyre hivatalosak a megyei társadalmi dialógus bizottságainak elnökei is. Mivel e feladatkört általában az alprefektusok látják el, Arad megyét a neptuni rendezvényen Bognár Levente mérnök képviseli. A találkozó témája a munkakönfliktusok kezelése a gazdasági reform támogatása szellemében.

Holbrooke ellátogatott Koszovóba

(Belgrád * Végh Sándor / MTI) – Elégedetten beszélt vasárnap a koszovói látogatáson tartózkodó Richard Holbrooke amerikai ENSZ-nagykövet a világszervezet polgári missziójának (UNMIK) és a nemzetközi békefenntartók erôknek (KFOR) a szerbiai tartományban dúló erôszak megfékezésére tett közös erôfeszítéseirôl. Holbrooke szombaton érkezett háromnapos látogatásra a fôként albánok lakta tartományba. A Pristinától nyugatra fekvô Staro Cikatovo falunál szombaton felkereste azt a tömegsírt, ahol több mint száz - feltételezések szerint albán - személyt földeltek el. Vasárnap Michael Jackson KFOR- parancsnokkal és az ENSZ képviselôivel, valamint albán és szerb vezetôkkel találkozott. A Jackson tábornokkal folytatott megbeszélése után Holbrooke újságíróknak elégedetten beszélt a KFOR és az UNMIK által a „konfliktus utáni etnikai erôszak" megfékezésére tett lépéseirôl. Elismerte, hogy számos gond vár megoldásra, ám az elsô jelekbôl azt olvasta ki, hogy Koszovóban sikeresebben kezdôdnek a nemzetközi erôfeszítések, mint négy éve Boszniában a hasonló lépések. A Hashim Thaqival, a szakadár albán Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) politikai vezetôjével tartott találkozója után a diplomata elôrelépésrôl, de egyúttal problémákról is beszámolt. A legfontosabbnak azt tartotta, hogy az albánok most maguk dönthetnek sorsukról, a KFOR zászlaja alatt szolgáló NATO-erôk pedig mindenki biztonságát szavatolni kívánják, de megjegyezte: nem könnyû feladat a demokratikus társadalom megteremtése Koszovóban. Thaqi közölte, hogy az UCK „teljes leszerelésérôl" állapodott meg Holbrooke-kal, amely szeptember 19-ig végbemehet.

Holbrooke amerikai ENSZ-nagykövet vasárnap Pristinában elégedetten a „megfelelô embernek" nevezte Kouchnert a világszervezet koszovói polgári küldöttsége élén. Mint megjegyezte, amikor Bill Clinton amerikai elnök (tavaly) az ENSZ-nagyköveti megbízatást felajánlotta számára, egyikük sem tudta, hogy a fôként albánok lakta szerbiai tartomány az ENSZ hatékonyságának próbaköve lesz. Holbrooke szerint a nemzetközi közösség Koszovóban nagyobb kezdeti sikereket ér el, mint négy évvel ezelôtt Boszniában. Holbrooke elvetette a koszovói szerb vezetôknek a tartomány kantonosítására vonatkozó elképzeléseit, támogatta viszont a szerb mûemlékek elleni fegyveres albán támadások megfékezésére vonatkozó szerb követelést.

Egy horvát hetilap kitálal

(Zágráb * Keller Tivadar / MTI) * Az eszéki (Osijek) magyar oktatási központ körüli bonyodalmakról közölt terjedelmes írást legfrissebb számában a Feral Tribune címû horvát hetilap.

A Soros-alapítvány támogatásával megjelenô újság hétfôn utcára kerülô számában arról ír, hogy néhány nappal ezelôtt horvát részrôl lemondták Göncz Árpád magyar államfô horvátországi látogatását, aki az eszéki magyar oktatási központ megnyitására utazott volna Horvátországba, ám a horvát elnöki iroda „a belpolitikai helyzetre" hivatkozva lemondta a látogatást. A lap szerint a szeptember 9-re tervezett látogatás elôtt nem tudták volna biztosítani a kellô törvényi feltételeket a központ mûködtetéséhez, amelynek munkáját sem tudták volna megszervezni, így a Feral Tribune úgy véli, hogy „a lemondással újabb nemzetközi blamázst kerültek el". Az újság megszólaltatta Kucsera Bandit (akit így anyakönyvezetek), az iskola kinevezett vezetôjét, aki a horvát hatóságokkal folytatott vitákról beszámolva, egyebek között kiemelte: a zágrábi oktatási minisztérium szerette volna kinevezni az igazgató tanács tagjainak többségét, és csak hosszabb huzavona után fogadták el Zágrábban a központ statutumát, a lap szerint a zágrábi magyar nagykövetség közbenjárására. Az újság beszámolt arról, hogy az óvodát, általános és középiskolát magába foglaló létesítmény mûködtetésének finanszírozása még nem megoldott, miután Zágráb az óvoda mûködtetésének költségeit Eszékre hárítaná. A Feral Tribune szerint eddig a 70 fôs óvodába mindössze 18 jelentkezô akadt, míg az általános és a középiskolába átlagosan 10-10 tanuló, jóllehet az iskola befogadóképessége (két váltással) 700 tanuló. A lap szerint Kucsera igazgató már a kezdetek kezdetétôl amellett kardoskodott, hogy a központot valahol Baranyában kellett volna felépíteni, ahol több mint nyolcezres a magyar kisebbség lélekszáma, és ahol bizonyosan nagyobb lenne a magyarok érdeklôdése a Horvátországi Magyar Oktatási és Mûvelôdési Központ hasznosítása iránt.

Ivanov-Albright telefon-eszmecsere

(Moszkva * Tamássy Sándor / MTI) – Bill Clinton amerikai elnök és Vlagyimir Putyin orosz kormányfô szeptember közepén Aucklandban, az új-zélandi ázsiai csúcs alkalmából tervezett találkozójának elôkészítésérôl tárgyalt vasárnap telefonon Igor Ivanov orosz és Madeleine Albright amerikai külügyminiszter. Egyben megállapodtak arról is, hogy szeptember elején Moszkvába látogat Strobe Talbott amerikai külügyminiszter-helyettes. A munkalátogatás célja a START- és az ABM-szerzôdésekrôl kezdett konzultációk folytatása, valamint a nemzetközi problémák megvitatása. Ivanov a megbeszélés során nyugtalanságának adott hangot a koszovói helyzet kapcsán, s abban állapodott meg amerikai kollégájával, hogy összehangolják erôfeszítésekiket a vonatkozó ENSZ-határozat teljesítése érdekében. Albright tájékoztatta orosz partnerét közelgô közel- keleti útja céljairól is.

Az ETA folytatná a béketárgyalásokat

(Madrid * Xantus Judit / MTI) – Kritikus helyzetbe jutott a békefolyamat a spanyolországi Baszkföldön - figyelmeztetett szombat éjjel kiadott közleményében az ETA baszk szakadár terrorszervezet, amely szerint vagy folytatni kell és végig kell vinni a tárgyalásokat, vagy semmissé válnak az eddigi eredmények is. A csaknem egyéves békefolyamat mérlegét megvonva az ETA leszögezte, hogy reményei szerint egy megváltozott politikai környezetben folytatódni fognak a hét közepén megszakadt tárgyalások a kormány képviselôivel. Josep Piqué, a madridi kormány szóvivôje már pénteken sürgette a szakadár szervezetet, hogy vizsgálja felül döntését, és térjen vissza a tárgyalóasztalhoz. Az ETA ismét José María Aznar jobbközép kormányát okolta a titkos megbeszélések megszakításáért, mondván, hogy a kabinet indiszkréciót követett el partnerével szemben az elsô, májusban tartott tárgyalások után, megpróbálta manipulálni a közvéleményt és saját politikai céljaira felhasználni a békefolyamatot az idei európai parlamenti választások kampányában, illetve a jövô évi spanyolországi választásokra készülve. A szervezet, amely szerint nagyobb és gyorsabb elôrelépést is el lehetett volna érni, a késlekedésért felelôssé tette a Baszk Nacionalista Párt (PNV) mérsékelt szárnyának képviselôit is. José María Aznar szerdán jelentette be, hogy törölték a Madrid és az ETA képviselôi közötti második tárgyalást. A szakítást az ETA kezdeményezte, tétlenséggel, gyengeséggel és tudtalansággal vádolva a központi kormányt. Aznar viszont úgy vélekedett, hogy a baszk szakadár szervezetben nincs meg a kellô akarat a tárgyalások folytatására, az ETA vezetôi megijedtek a békekötés lehetôségétôl.

Aki az orosz korrupciós botrányt kirobbantotta

(Madrid * Xantus Judit / MTI) – Az orosz korrupciós botrány kirobbantója, Felipe Turover Chudinov spanyol és izraeli állampolgár is, bár a Szovjetunióban született. Turover - orosz és svájci bírák elôtt nyilatkozva - felfedte a Borisz Jelcin elnököt és családját közvetlenül érintô korrupciós ügy egyes részleteit. Portréját a spanyol El País rajzolta meg, e szerint a 35 éves férfi rendelkezik spanyol és izraeli útlevéllel, svájci lakhatási engedéllyel, és szovjet útlevele is volt, mivel Moszkvában született. Apja szefárd zsidó eredetû, a legismertebb oroszországi hispanista, az orosz-spanyol és a spanyol-orosz szótár szerzôje. Felipe olyan lányt vett feleségül, akinek az apja orosz volt, az anyja pedig a polgárháború végén Moszkvába menekült spanyol asszony. Egy fiúgyermekük született, de elváltak, és a feleség - gyermekével együtt - Madridba költözött. Felipe Spanyolországban és Franciaországban tanult, majd a moszkvai Környezetvédelmi Társaság egyik kerületi képviseletében volt számfejtô. Hosszabb idôt töltött Mexikóban is. 1988-tól üzleti tevékenységet folytatott Moszkvában, régiségekkel és komputerekkel kereskedett. Ismeretségi köre kiterjedt a szenátorok és képviselôk köreire, és személyes ismeretségben állt Jurij Skurátov, azóta felfüggesztett államügyésszel is, és egy idôben Skurátov tanácsosának adta ki magát. Ezt használta fel például arra, hogy 3000 dollárt csaljon ki egy mexikói állampolgárságú asszonytól, akinek moszkvai letelepedési engedélyt ígért. Felipe állítólag egy másik asszonytól ellopott egy 24 ezer dollár értékû Cartier karórát, és nagyobb összeggel tartozik egy nyugdíjas házaspárnak, akiktôl lakását bérelte, ahol csillagászati összegû telefonszámlát hagyott maga után. Turover szerint Pavel Borogyin, a Kreml ingatlan- és vagyonügyi kezelôje túl sokat tud, és hamarosan el is teszik láb alól.

Halott a kamionban

(Berettyóújfalu / MTI) - Harminchat illegális határátlépôt - 34 bangladesit és két Srí Lanka-it fogtak el szombaton azt követôen, hogy egy külföldi kamion vezetôje a berettyóújfalui rendôkapitányság ügyeletétôl kért segítséget, mivel elmondása szerint egy személy meghalt a kamionjában. A szökevények Magyarországon át, illegálisan próbáltak Olaszországba jutni. A helyszínre érkezô járôr tolmács segítségével meghallgatta a kamion vezetôjét, majd felnyitották a pótkocsi lezárt rakterét. A rakomány tetején találtak rá az illegális határátlépôkre. Kiderült: a holland kamion Romániából érkezett és augusztus 28-án lépte át a magyar határt. A pótkocsi rakterében lévô 36 személybôl útközben egy Srí Lanka-i állampolgár elhalálozott. Harmincnégy illegális itt- tartózkodót elôállítottak a berettyóújfalui kapitányságon, egy személyt mentôvel kórházba szállítottak.

26 éves nagymama

(London * Újvári Margit / MTI) - Nagy-Britannia legfiatalabb nagymamája 26 éves. A dél-yorkshire-i illetôségû asszony 12 éves lánya a múlt héten adott életet egy egészséges kisfiúnak rotherham-i házuk fürdôszobájában. A kislányt, aki egészen a szülés megindulásáig nem volt tudatában annak, hogy terhes, hetekkel korábban háziorvosa is látta, aki a gyerek gyomorpanaszai miatt az tanácsolta, fogyjon le a túlsúlyos tinédzser. A 26 éves nagymama egyébként 14 évesen szülte meg annak idején lányát, és éppen egy hete újabb gyermeknek adott életet, öt másik csemetéje mellé. Az édesanyától a nagyszülôkig mindannyian támogatásukról biztosították az anyává lett gyereklányt a kisfiú felnevelésében. A leányt egyébként mindenki egy átlag tinédzserként jellemez, aki szeret kerékpározni, zenét hallgatni, tévét nézni. A gyereklány szülése, csakúgy mint másik tizenkét éves társáé, aki júliusban hozott világra egy kislányt egy tizenhárom éves apától, ismét felélesztette a vitát a szexuális nevelésrôl és felvilágosításról a szigetországban, ahol hosszú évek óta a legmagasabb arányú a tinédzserkori terhesség szerte Európában. Az egyik legutóbbi felmérés szerint Nagy-Britanniában évente 85 ezer 18 év alatti lány szül gyereket, kétszer annyian mint Németországban, és négyszer annyian mint Franciaországban.

Hewitt nyilvánosságra hozza Diana leveleit

(London * Újvári Margit / MTI) - James Hewitt, a királyi gárda egykori tisztje, Diana hercegnô volt barátja szeptemberben nyilvánosságra hozza a walesi hercegnô hozzáírt leveleit. Jelenleg intenzív tárgyalásokat folytat két vasánapi lappal, a The Mail on Sunday és a News of the World lapokkal annak a könyvnek a kiadásáról és a vasárnapi lapokban történô megjelentetésérôl, amelynek alapjául Diana hercegnô mintegy 60 levele szolgál. Ezekben a walesi hercegnô részletesen beszámol barátjának a királyi család tagjaihoz fûzôdô viszonyáról, pánikbetegsége, az anorexia és a bulémia elleni harcáról és a gárdakapitányhoz fûzôdô érzelmeirôl. A Buckingham-palota és Károly walesi herceg a könyv tervezett megjelentetése ügyében állítólag ügyvédekhez fordult, hogy elejét vegye a levelek nyilvánosságra hozatalának. Bár korábban a gárdakapitány, amikor visszakapta volt menyasszonyától az általa ellopott leveleket, megfogadta: soha sem közli azokat, a bulvárlapok állítólag fél millió font körüli összeget ígérnek könyvéért, s ennek az ajánlatnak nagyon nehéz ellenállni.

Magyar autonómiatörekvések egy belgrádi lap tollhegyén

(Belgrád / MTI) * Ismét tollhegyre tûzte a vajdasági magyarok autonómiatörekvéseit és az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács megalakulását a Blic Nedelje c. belgrádi lap. Felidézte, hogy Józsa László, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) alelnöke a testület augusztus 20-i megalakulásakor közölte: a tanács elsô feladata a hatalommal folytatandó párbeszéd a magyar kisebbség helyzetének javítását szolgáló lépések kezdeményezésére, Ispánovics István, a VMSZ egy másik vezetôje pedig ugyanebbôl az alkalomból kijelentette, hogy a magyarok egyenrangú polgárként Jugoszláviában kívánnak maradni.

A lap beszámolója szerint a tanács létrehozásának napján „jobboldali magyar pártok több tízezer híve demonstrált" Budapesten, követelve Magyarország határainak felülvizsgálatát, Észak-Bácska és a Bánát egy részének Magyarországhoz csatolását, valamint az ENSZ felügyelete mellett tartandó (vajdasági) népszavazást, azt állítván, hogy a 350 ezer vajdasági magyart „szerb agresszió" fenyegeti. A Blic szerint Csurka István, a MIÉP elnöke a jugoszláviai NATO- csapások óta többször is hangsúlyozta: „egy ilyen kisebb és jelentéktelen határmódosítás nem változtatná meg az európai viszonyokat, és elôsegítené 300 vagy 500 ezer magyar megmentését". A budapesti gyûlésen olyan térképeket osztogattak, amelyek a Zombor-Szenttamás-Kula-Óbecse-Nagykikinda vonalban jelölték meg Magyarország és Jugoszlávia új határát - írta a lap. Józsa László csupán idôbeli egybeesésnek mondta a két eseményt. A megmozdulás elôtt a magyar sajtóban maga is kijelentette, hogy egy magyar parlamenti párt ilyetén hozzállása csak kárt okoz számukra, mert gyanút kelt a vajdasági magyarokkal szemben. Mint megjegyezte, a koszovói szerbek egy hónapja szintén nemzeti tanácsot alakítottak. „Az ötlet ugyanaz, csak a nemzet más" - tette hozzá.

Az újság megszólaltatott két vajdasági szerb politikust, akik nem láttak félnivalót a magyar tanács megalakulásában. Dragan Veselinov, a Vajdaság Koalíció vezetôje ugyanakkor fenntartásait hangoztatta a vajdasági magyar pártok területi autonómia-elképzelései kapcsán. A politikust aggasztják a tartomány elszakadására vonatkozó követelések, különösen a külföldön hangoztatottak, de méginkább az, „amikor a vajdasági magyarok nem ítélik el Csurka (István) irredenta törekvéseit". Nenad Canak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga elnöke úgy vélte, hogy a vajdasági magyarok a szerbiai változások elmaradása esetén sem követelnék a tartomány kiválását. - Ha valaki megmutatta a haza iránti hûségét, akkor azok a vajdasági magyarok voltak a háború (a NATO-csapások) alatt - mondta. Canak elsôsorban a horvátországi Fiume (Rijeka) visszavételét tanácsolta Csurka Istvánnak.

A Blic Nedelje szerint Belgrádban jelenleg igen idôszerû az az anekdota, amely szerint Slobodan Milosevic három kérdésre választ várva jóshoz fordul. Az elsô kettôre, kormányzása idôtartamára és gyermekei sorsára megnyugtató választ kap, ám csak a jós bátorítására, némi gondolkodás után teszi fel a harmadik kérdést: Újvidéken jövôre mennyibe kerül majd egy gombóc fagylalt. „Száz forintba" - idézte a lap a képzeletbeli jós válaszát.

Ragaszkodnak további 650 fogoly elengedéséhez

(Jeruzsálem / MTI) - A vasárnapi palesztin-izraeli megbeszélések a politikai foglyok szabadon bocsátásának kérdésén szenvedtek hajótörést. A palesztin részrôl Szaeb Erakat, izraeli részrôl Gilad Ser által vezetett küldöttségek huszonnégy óra leforgása alatt három alkalommal is tárgyalásokat folytattak, végül azonban a foglyok kérdésében nem tudtak megegyezni. A Wye Plantation-ban 1998-ban megkötött egyezményben Izrael vállalta, hogy visszaadja 750 palesztin politikai fogoly szabadságát. Eddig azonban csupán 250 embert engedett szabadon, akik közül mindössze 100 volt politikai fogoly, a többi köztörvényes bûntettekért elítélt személy. A palesztinok ragaszkodnak további 650 politikai fogoly elengedéséhez, Izrael azonban biztonsági okokra hivatkozva legfeljebb 250-300 ilyen foglyot lenne hajlandó elengedni. Ehud Barak izraeli kormányfô vasárnap este közleményben jelentette be, hogy a tárgyalásokon a megoldásig eljuttatott pontok egyikét sem ültetik át a gyakorlatba addig, amíg az összes vitás kérdésben nem jutnak megegyezésre.